2010. szeptember 11., szombat

Csapatkirándulás 2010

A hajnali 5-kor kelés nem erősségem, de megvolt a motiváció, hogy felkeljek 2010. szeptember 11-én, ugyanis aznapra a 28. számú Kaszap István cserkész csapat csapatkirándulása volt betervezve. S reményeinkhez híven meg is valósult, ha nem így lett volna, egyébként se olvasnád ezt az élménybeszámolót.

6:00- a csapat apraja nagyja (már azok, akik nem akarnak kimaradni kalandokból, nevetésből, éneklésből és egyéb jó dologból) a Plébánia előtt gyülekezik. Fáradt, kialvatlan tekintetek ébrednek, hasak korognak.

6:20- már Újvárban vagyunk. Dandi megveszi a jegyeket, irány Fekete Balog (Čierny Balog). Hogy jobban tudjunk tájékozódni, Breznóhoz közeli faluról van szó.

13:00- megérkeztünk Balogra, kisvonattal Chvatimechből. Útközben kétszer is megálltunk. Egyszer, mikor egy múzeumnak kialakított autószerelő műhelyben néztünk meg pár ősrégi gőzmozdonyt, másodszor, mikor kényszerből álltunk meg. Itt már tényleg korog a hasam. Ja, igen! Egyébként azért álltunk meg, mert a kisvonat elé kidőlt (valószinűleg az éjjel) egy nagy fa. Pár motorfűrészes ügyes bácsi fél óra alatt járhatóvá tette a síneket, és már suhantunk is tovább (megjegyzésnek mondom, hogy nyilván túlzok a suhanás igével, mert a bicikli is gyorsabb annál a vonatnál, de természetesen nem a gyorsaság volt a lényeg).

13:00- indulunk a kb. négyórás skanzen túrára. Ki elöl, ki hátul énekel. A hátizsákok nem nehezek, a táv nem hosszú, és mellesleg mesés erdei környezet piros, lilla gombákkal. Már csak a manók és a tündérek hiányoztak! Egészen odavagyok az ilyen fenyves erdőkért.

19:00- Lacika azt mondja, már volt itt, ugyanis ebbe a hotelbe járnak sítúrára a sulival. Vacsorázunk.

21:00- „szerintem Pufi maffia, mert az Anikó és a Lacika rokona, és ők halottak!“... és egyéb hasonló felettébb logikus érveket hallhattunk az esti maffiában. Levi volt az őrült, ezt nem tudom kihagyni. Én kiscserkész korom óta nem játszottam. Nagyon szeretem...

23:00- ...és elalszik a szicíliai kisváros.

Másnap reggel pakolászás után elmentunk misére, amit egy (amúgy csak tippelek) északi lengyeles tájszólással rendelkező pap mutatott be. Az interaktív prédikációja megmosolyogtatta, ill. elgondolkodtatta az embereket. Mise után hazaindultunk, s a vonatban míg Tina grafikonokkal telerajzolt matekfüzetét bújta, elcsendesültek az emberek.

...én aszondom, menjünk máskor is!

zsilett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése