Idén csapatunk mindegyik őrse külön-külön adventi koszorúkat készített az őrsi foglalkozások keretén belül. Hosszú sorba sorakozva ezeket a koszorúkat vittük a templomba azon a csípős vasárnap reggel, amikor Tibor atya megáldotta a többi koszorút is.
Zolti
Született egy ötlet (Mi lenne, ha idén másként telne a karácsony előtti várakozás idészaka a csapatunkban, mint az előző években?), formálódott (Mondjuk idén készíthetne minden őrs egy saját ádventi koszorút.) és formálódott (Elvihetnénk ádvent első vasárnapján a templomba megszenteltetni, majd minden őrsi összejövetelen meggyújtanánk egy újabb gyertyát.), erősödött (Ha már ádvent első vasárnapján közösen vesznek részt az őrsök a szentmisén, miért ne mehetnének a következő vasárnapokon is együtt a misére?), majd egyszercsak kitört (Tegyük meg!).
Meg is tettük, minden őrs elkészítette a saját ádventi koszorúját, voltak akik mézeskalácsból sütötték, mások kis játék figurákkal díszítették, voltak akik nagyobbat, megint mások kicsikét készítettek. A lényeg, hogy minden őrs örömmel készítette és vitte el a vasárnapi szentmisére a szebbnél szebb koszorúkat. A kezdeti lelkesedés nem is nagyon hagyott alább a következő vasárnapokon sem, bár a betegség néhány kiscserkésznél közbeszólt.
Így volt ezzel a „kis kiváncsi beteg” is, aki sajnos nem tudott eljutni a szentmisére, ezért levélben megkérte a kiscserkészeket, hogy ádvent harmadik vasárnapján, amikor a rózsaszínű, az örömöt jelképező gyertya kerül meggyújtásra, derítsenek ki néhány dolgot az ádventi koszorúról. Kérdéseikre a választ Tibor atyától kapták meg a szentmise után.
Jó volt látni, ahogy a kiscserkészek és jelöltek, hétről hétre elhozták szüleiket a szentmisére, és még december 24-én az ajándékbontás és a pompás vacsora mellett is szakítottak időt a kis Jézus „születésnapi bulijára”, eljöttek a délutáni gyermekek éjféli szentmiséjére.
Dandi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése