A Szövetség a Központi Jubileumi Tábort a Sík Sándor Cserkészparkba (Fillmore NY, USA) hirdette meg, dátuma aug. 5-15. A tábor vezetésére Horváth Mihály clevelandi cserkészvezetőt kérték fel, aki munkatársaival már tavaly ősztől hozzálátott a szervezéshez. Az előzetes felmérések alapján max. 600 résztvevőt vártak, ám a jelentkezések gyűlésével tavasszal már látszott, hogy többen fognak eljönni. Az ünnepélyes tábornyitáson augusztus 6-án reggel az altáborok összesen 682 táborozót jelentettek.
Udvardi résztvevők:
Lengyel Judit
Dékány Andrea
Szlávik Dóri
Páczer Lilla (Gúta)
A táborban készült videók: JUBITV
Carisma kábeltelevízió műsora:
Luci beszámolóját itt olvashatjátok:
VálaszTörlésAmerika. New York. Manhattan. Ki ne szeretne a világ-e csücskére látogatni?
Times Square. Szabadságszobor. Empire State Building. Akad olyan, aki nem szeretne
legalább egy kis pillantást vetni rájuk?
Mi, Peti, Dani, Szabi, Jucu, Lilla, Dóri, Dandi és én biztosan. Elképesztő, hogy amiről nem
oly rég még csak terveket szövögettünk, valóra vált. Voltunk New York tetején, bejártuk a Wall
Streetet, a Broadwayt, láttuk a „Reszkessetek betörők“ c. film galambos „nénijét“, fényképezkedtünk
a bikával, hajókáztunk a Hudson vizén, ültünk a Central Park füvén, birkóztunk a hullámokkal, ettünk
igazi amcsis hot-dogot, és résztvevői voltunk A tábornak, a külföldi magyar cserkészszövetség
jubileumi nagytáborának.
700 magyar cserkész gyűlt össze a világ minden pontjáról. 9 nap alatt barátságot
kötöttünk venezuelai, argentin, kanadai, erdélyi, magyarországi, ausztráliai... cserkészekkel.
Élmény volt látni különös szokásaikat, és a sok különbséget az ő és a mi nagytáboraink között.
Kellemes meglepetésként ért, hogy a jéghideg patakvíz helyett a hidegvizet messziről sem (forró
vizet annál inkább) ismerő zuhanyzóban fürödtünk. Onnan kilépve pedig, a golf kocsin érkező
táborparancsnokkal rázhattunk kezet. Miután lepakoltuk dolgainkat és kiteregettük törölközőinket,
a sátrunkban világhálóra csatlakozva ecsetelhettük az otthoniaknak, hogy mennyire jól érezzük
magunkat, míg a sípszó meg nem zavarta nyugalmunkat. Ekkor pedig „mosolygó“ arccal,
izgatottan gyűltünk össze az étkezésre, ahol megtapasztalhattuk az amerikai konyha érdekes,
és „ínycsiklandozó“ ízvilágát. A sok különbség ellenére, örömmel nyugtázta kicsi lelkünk, hogy az
ég kék, a fű zöld, és kevésbé elégedett vigyorral vettük tudomásul a tényt, hogy a talaj hasonlóan
nyomja a hátunkat alvás közben.
9 Napsütésben gazdag nap után, pedig a szlovákiai magyar kontingens szó szerint nyakába
vette a világot, ugyanis elérkezett az a délután, amikor a New York állambeli Fillmore-i táborhelynek
búcsút intve, hazaindultunk. Elkezdődött hát a nagy út. Utaztunk bérelt, eredeti, igazi, sárga „school
bus“-szal, tömegközlekedéssel, repülővel, vonattal. Összesen körülbelül 7748km megtétele után –
ami 46ó 20 percbe tellett - világjáró utazásunk véget ért. Otthonunkba (Lévára, Udvardra, Szepsibe)
érkezve nem maradt más hátra, mint feldolgozni azt a sok kalandot, élményt, amit átéltünk, és
továbbadni az ott látottakat, tapasztaltakat.
Nem tudom, mikor találkozunk az új barátainkkal ismét, vagy látjuk-e még egymást. De
azt tudom, hogy ennek a tábornak egyetlen pillanatát sem szeretném elfelejteni. Ezért nézem
a képeinket hetekkel hazaérkezésünk után is újból és újból. Nem akarom elfelejteni a közös
mókázásokat, a fotózásokat minden egyes sarkon, a juharszirupos „palacsinta“ és a mogyorókrémes
kenyér ízét, azt az érzést, amikor rádöbbentem mennyire klassz dolog, hogy a világban mindenütt
vannak magyar cserkészek.
Szerettem ott lenni, és köszönöm, hogy veletek éltem át! Juhász Luci