Októberfeszt

„Jaj, én már annyira izgulok... én is... és tényleg sok cserkész lesz ott?...és mennyire sok?... jaj de jó... már alig várom!” Ilyen és még sok hasonló kérdéssel fogadtak az ovis kiscserkész jelöltek, amikor pénteken délután megálltam értük, hogy átvigyem őket az első igazi csapatösszejövetelükre. A cserkészotthonunk előtt már gyülekeztek a többiek, az újoncok, a kiscserkészek és a cserkészek is. Látszott mindenkin, hogy már nagyon kiváncsi, még az őrsvezetők is, ugyanis ezt az akciót teljes hírzárlat előzte meg :)

Belépve a csotthon folyosójára úgy éreztük, mintha egy bajor kisváros piacterére csöppentünk volna, ahol épp az őszi vásáron kínálták az árusok a portékájukat. A szemünk előtt vált valóra egy öreg néni szidalma, aki mérgében azt kívánta, hogy a tőle almát lopó kisfiú változzék madárijesztővé. Miután láttuk, hogy nagyon megbánta tettét, úgy döntöttünk, hogy segítünk neki olyan szerkezetet gyártani, ami elég magasra tud repülni, hogy megpöckölje a varázsfelhőket, hogy az alászálló varázspor újra egészséges kisfiúvá változtassa őt.

Minden őrs belevetette magát a nagy munkába és szebbnél szebb papírsárkányok születtek. Nem is maradt más dolgunk, mint kipróbálni, hogy elég magasra tudnak-e repülni, hogy teljesítsék a nagy feladatot. Az elején kicsit nehézkesen emelkedtek a magasba, de egy kis gyakorlás után sikerült, az ovisok sárkánya éppen akkor pöccintette meg a varázsfelhőt, amikor a madárijesztő feje felett repült el, és láss csodát, hatott a varázspor :) A jól elvégzett munka után visszamentünk a piactérre, ahol mindenkit forró teával kínált a hálás kisfiú és jutalmul mindenki megkapta az új csapatpólóját is.

Miután a kicsik hazamentek, a nagyokra még várt a "Nagy kaland". Kis csoportokban útnak indultak, de az egyik sötét utcában, a fejükre zsákot húzva, autókba tuszkolták őket és kivitték a sötét erdőbe, ahol mindenkinek össze kellett szednie minden bátorságát, hogy átkeljen egyes egyedül az ijesztő, különféle meglepetéseket tartogató erdőn. Kiállva a bátorságnak eme próbáját jutalmul mindenki kívánhatott valamit. Ezeket a kívánságainkat égnek eresztettük a kívánság lampionunban. Sokáig néztük, ahogy egyre távolodik tőlünk a csodálatosan világító lampion. Másnap a JOJ televízió híreiben beszámoltak róla, hogy Udvardon UFO-kat láttak az este. Vajon tényleg UFO volt, vagy csak a mi lampionunk? Ezt már aligha fogjuk megtudni... :)

Dandi