Motorostúra, Horvátország

Még valamikor a múlt évben döntöttünk úgy, hogy 2012-ben szervezünk egy többnapos motorostúrát. Először az itáliai Toszkánát szemeltük ki célul, de az idő és távolság tükrében ez egyre homályosabb tervé fakult. Póttervként maradt Horvátország, azon belül is a Plitvicei-tavak környéke.


2012 augusztus 20-án, Szent Isvtán napján indultunk útnak reggel 8 órakor. Azaz indultunk volna, ha objektív okok miatt nem csúszik az időpont délután egy óráig. Komáromban tankolás, pénzfelvétel bankomatból, és már süvítettünk is Keszthely felé, ami a mai célállomásunk…. – lett volna, ha elérjük. Útközben nem tudtunk ellenállni, hogy ne tekintsük meg Csesznek várát, délután Balatonfüred parkjában kerestük meg az első geocache-t.

Balatongyörökre már sötétben értünk, ahol egy kempingben foglaltuk el szállásunkat. Este kaja, pija, tüzijáték-hallgatás, mert látni nem igazán lehetett - és alvás egy – így utólag – elég tágas helyen. (Megtett táv: 245 km)



2012. augusztus 21.


Reggel sikerült a csajokat "kimenekíteni" a kempingből, így csak három személy árát fizettük. Néhány fotót készítettünk a mesés Balatonról és indultunk is tovább. Keszthelyen megálltunk egy nagy bevásárlóközpontban (Tesco), majd megvásárolt reggelinket Keszthely történelmi belvárosában fogyasztottuk el egy padon. Ez a régi biciklis időket idézte fel bennem.

Később a nagyrécsei Berényi fogadó teraszán pihentünk meg - bizony elég meleg volt, fogyott a sok ásványvíz. A határt átlépve Varasdon álltunk meg először. Meglepően jó minőségűek voltak a horvát utak és jól lehetett haladni a mellékutakon is. Varasdon nem tudtunk ellenállni egy McDonalds-nak, bekajáltunk a jó egészségtelen kajából.

Dandi nem tudott ellenállni a közelünkben megbúvó geocache-nek, így a vár tövében meg is találtam neki:)

Már késő este volt, mikor a fővárosba, Zágrábba érkeztünk. Nagy nehezen találtunk egy hostelt, ami szinte tele volt, es kb. 50,- Euroba kerult egy éjszaka egy főre. A hatágyas szoba elég kicsi volt, alig volt levegő...

Éjszaka kimentünk várost nézni, és hát elég jól szórakoztunk, találtunk vagy három geocache-t. (megtett táv: 205 km)




2012. augusztus 22.

Útban a Plitvicei-tavak felé megálltunk a Raztoke-i vízeséseknél, ahol megittunk egy finom kávét. Ez a hely a vízmalmairól híres, és szinte egy vízre épült falucskáról van szó.


A Plitvicei-tavak tényleg nem voltak messze, egy-kettő odaértünk és sisakokkal kezünkben indultunk megnézni Winetou vadregényes búvóhelyeit. A kis ösvényeken annyi ember közlekedett, hogy szinte kényelmetlenül éreztük magunkat, főleg így felmálházva. Sok magyar, szlovák és cseh turista barangolt erre. A víz türkizkék és teljesen áttetsző volt. Ezt tényleg látni kell, a fénykép nem tudja visszaadni ezt a vizuális élményt.

Délutánra annyira megszomjaztunk, hogy kitört belőlünk a kisoroszlán és mindenen áttörtetve kerestük az első kajás-piás bódét. Megtaláltuk, és szó szerint bezabáltunk. Kicsit pihentünk és hajóval folytattuk tovább az utunkat a nemzeti park nagyobb tavain. Hajóról kisvonatra szálltunk - vagy inkább busz volt az, és felmentünk a patak forrásához.

Az éjszakát egy családi házban töltöttük el, amit egy éjszakára vettünk ki. Este még tojásrántottát is tudtunk készíteni. Ágyat csak valamikor éjfél után - vagy hajnalban? - láttunk egy kiadós UNO party után. (Megtett táv:142 km)




2012. augusztus 23.


A mai cél a tenger volt, így a térképen kinéztük a legrövidebb útvonalat. Mint kiderült, elég kanyargós, szerpentines utat választottunk, ami elég szűk is volt. Élvezetes volt a motorozás a hűvös árnyékban és a jobbra-balra dülöngélő kanyarokban. Az aszfaltcsík szinte teljesen új volt - annyira új lehetett, hogy egyszer csak el is fogyott. Ekkor kavicsos-földes utakon haladtunk tovább, és pár kilométeren belül meglegyintett a gondolat, hogy eltévedtünk. Az útszéli táblák aknamezőre figyelmeztettek, lakott terület sehol, és igazából elég hátborzongató élmény félig üres tartállyal ilyen kavicson úton csúszkálni a motorral.

Megálltunk, számot vetettünk, könnyítettünk magunkon, majd úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az utat. És láss csodát, pár kilométeren belül újra lett aszfalt - juhhéééjjj!!!! Otocacban álltunk meg ebédelni, ami nagyon ízletes volt (a töltött-paprikán kívül).

Hamarosan felértünk Vrátnik hágó tetejére, ahonnét elénk tárult a Krk félsziget és a tenger párás panorámája. Itt is találtunk egy geocache-t. Leereszkedve a tengerhez megálltunk egy szabad-strandon és megmártóztunk az Adriában. Nagyon melegünk volt egész nap, a levegő volt vagy 40 fokos. Sok helyen meg kellett állnunk inni, vagy egy fagyira.

Amikor Fiume (Rijeka) közelébe értünk, már erősen szürkült, le is kellett venni a napszemüvegeket, hogy lássunk is valamit. Szállást kerestünk, de egy kommunista toronyházon kívül, ami egyébként munkásszállóként üzemelt, nem találtunk semmit. Így tovább kellett haladnunk a tengerparton, míg el nem értük Abbázát (Opatija).

Ott volt szállás dögivel, de vagy telt ház volt, vagy 3-4 csillagos hoteleket adtak ki, amit kicsit sokalltunk. Két csoportra osztódva próbáltunk szállást találni, nos nagy nehezen, de azért sikerült. Egy panzió tetőterében kaptunk helyet, ahol szintén nem volt hideg. Este visszakerekeztünk a tengerpartra, és a sétálóutcán végighaladva élveztük a nyári éjszaka romantikus neszeinek illatát. Nagyon késő lett mire ágyba kerültünk. (Megtett táv: 183 km)




2012. augusztus 24.

Mivel tegnap rendesen kiütöttük magunkat, ma úgy döntöttünk, hogy pihenőnapot tartunk. Azaz mindenki annyit pihen amennyit akar. Erre Gálik Zoli elment Olaszországba Triest-be, Dandi és én körbejártuk Istria félszigetét Dávid és Jucó délig pihiztek, aztán legurultak Pulába.

Dandival megnéztük a félsziget legrégebbi világítótornyát Savudrija-ban, megálltunk Zonti községben  és laza kávézgatós - etruszkos napot töltöttünk el. Megpihentünk a Limski csatorna kilátójában is. Egész nap nagyon meleg volt, így sokat kellett innunk. Este 8-ra meg voltunk beszelve, hogy találkozunk Pula-ban a kolosszeum tenger felőli oldalán.

A találkozó simán összejött  ezután kerestünk egy szállást  ami szinten nem volt egyszerű a sötétben  de végül egy tömbház 2 szobás lakásában kaptunk helyet. Este visszavonultunk a városba, nézelődtünk vacsiztunk, stb. Nagyon finom volt a hosszú szeletekre vágott Döner kebab.

A városból nem is volt olyan könnyű megtalálni a szállást, el is bolyogtunk rendesen. (Megtett táv: 192 km)




2012. augusztus 25.

Mindent összeadva és kivonva arra döbbentünk rá reggel, hogyha két napon belül haza akarunk érni, akkor nagyon bele kell húzni. A maradék kb. 600-700 km-t autópályán kell megtennünk. Tehát ma és holnap kb. 300-300 km-t kell lemotoroznunk.

Horvátországból Szlovénia irányába fordítottuk a kormányt és már száguldottunk is az autópályán. A határon rettenet hosszú kocsisor volt, de azt sikerült jobb oldalról megelőzni, így dél körül már a szlovén tengerben fürödtünk.

Estére Mariborba értünk, és a város nevezetességét - a világ legöregebb szőlőtőkéjét nem hagyhattunk ki. Szálláshelyül a Quadro diákszállót választottuk, pedig volt a közelben egy menőbb hostel, de ott elég kétes alakok szórakoztak. És amúgy is Juhász Luci a Quadro-ban lakott, amikor itt volt tanulmányúton. (Megtett táv: 332 km)



2012. augusztus 26.

Az utolsó nap is nagyon emlékezetes marad számunka, annak ellenére, hogy Mariboron és Udvardon kívül alig álltunk meg valahol huzamosabb időre. Mariborból indulva haladtunk tovább az autópályán Magyarország felé. A határt átlépve már gyülekeztek fejünk felett a gomolyfelhők. Az Őrségen át motorozva eljutottunk Szombathelyre, ahol szerettük volna elkölteni az ebédünket és a maradék forintunkat.

A városban éppen a városi napok zajlottak. A városnézést már esőben kezdtük el. Hozzáteszem, hogy geocache-t is találtunk. Az ebéd egy pöpec étteremben volt, ahol a hab a tortán egy finom tiramiszu szelet volt.

Innét továbbhaladva már zuhogó esőben motoroztunk. Az összes vízhatlan cuccot magunkra öltve sem tudtuk meggátolni azt, hogy a hideg víz ne kerüljön a bőrünk felszínére. Fáztunk, vacogtunk, motoroztunk és fejben értékeltük az elmúlt hét kánikuláját. A bakancs, bőrnadrág, gatya, kabátujj, minden csurom vizes volt, és súlya a többszörösére nőtt a víz súlyától.

Már sötétben értünk Komáromba, ahol lefényképezkedtünk a határon. Innét már csak 20 km-t haladtunk Ógyalláig, ahol elváltak útjaink. (Megtett táv: 337 km)

Szolidaritás tüze az udvardi cserkészeknél

A szolidaritás tüzét az 1933-as gödöllői jamboreen gyújtották meg először.

A mi csapatunk is már egyszer megrendezte a magyar szolidaritás tűzének napját még 2006-ban.

De most ne beszéljünk a múltról, hanem az idei megemlékezésről! 2012. augusztus 20-án fél kilenckor este összejöttünk a cserkészotthonban, hogy tiszteletünket lerójuk a szolidaritás tűzénél. Elején elmondtam a résztvevőknek, hogy mikor is lobbant fel az első tábortűz és azt is, hogy minek is a jelképe. Ezután Sanyi meggyújtotta a tüzet, ami korul egy-két népdalt el is énekeltünk. Mindenki kapott egy fontos feladatott, hogy számára mit is jelent a szolidaritás vagy a szolidaritás tüze. A tűz körül megvitattunk fontosnak szánt kérdéseket, és háromnegyed tízkor az esti himnusszal zártuk a rendezvényt. Ezúton is köszönöm mindenkinek a részvételt, és remélem majd jövőre is összehoz minket ez a szép tűz.


Résztvevők: Suchánek René, Turák Krisztián, Lenčéš Erika,Lenčéš Ricsi, Száraz Tamás, Vanya Attila, Vanya Sanyi, Katona Erika, Pócs Dominik, Pócs Ádám, Puk Laura, Tanka Laci, Vicena Maros és Andrejka Matyi.


A legjobb gondolatok: Számomra a szolidaritás azt jelenti, hogy

• együtt érzek olyan népekkel, akiket pld. : valami természeti csapás sújtotta.
• nem teszek különbséget az emberek között
• tisztelem más népek hagyományait es együtt érzek velük
• együtt érzek olyan emberrel, akit nem ismerek, de a célunk hasonló
• összetartok más emberekkel

 

Matyi

Geocaching túra, Nyitrapart

Az első geocach-t kereső gyalogtúra a Nyitra folyó partján

Vezetői piknik

Közkedvelt eseméy a vezetők körében a nyári vezetői piknik. Ilyenkor program nélkül, "vezetettek" nélkül lehet kötetlenül beszélgetni, szórakozni.

Ehhez a kedves rendezvényhez idén Jucu adott otthont és medencét:-)

A vezetők nem jöttek üres kézzel, mindenki hozott bepácolt húst grillezésre, vagy készített húsőrleményt házi hambihoz. Szóval kaja volt bőven. Talán több is a kelleténél.

Aki nem jött el, az bizony bánhatja, és közösen várjuk a jövő évi akciót - már most örül a pocink:-)

Zolti

Kiscserkész mintatábor, Palást

"A Maszat-hegyen innen és túl,

áll egy kis házikó,

benne él Szösz néne szöszök között,

gyere, keresd a Szösz-köz ötöt..."

Ipolyság, Marcelháza és Udvard kiscserkészei rá is találtak Szösz néne házára (palásti Ivánka kastély) és felejthetetlen, élményekben gazdag napokat töltöttek el ebben a varázslatos világban. Viszont nem csak ők vendégeskedtek Szösz néne házában, hanem a takarítóbrigád által kitakarított házakból ide menekülők is, a  náthás Ismeretlen Angol Költő, Pali Kalóz, Zoknifaló, Porcica, Krümpütty Klotild, Höhöc és a Lajhár.

Az itt töltött 6 nap (augusztus 19-24) alatt megmutathattuk Szösz nénének, hogy milyen ügyesek is vagyunk. Készítettünk magunknak porcicákat, kis söprűket, virágokat, maszat-hegyi táskát, zoknibarátokat, valamint cipesz- és fakanál bábokat.  Megtapasztalhattuk, hogy milyen érzés is vaknak, vagy süketnek lenni, megtanultuk a jelbeszéd alapjait, valamint sok-sok cserkésztudást is magunkba szívhattunk. Fürgeségünket és furfangosságunkat különböző staféták, vetélkedők, képháború során bizonyíthattuk. Az ének, játék és a bábozás sem maradhatott ki, valamint ellátogattunk a Para-prérire is Vadlóhoz. Egyik nap csatlakoztunk a völgyben a többi nagy cserkészhez, ahol egy hatalmas közös népi játékban, szentmisében valamint egy bábelőadásban volt részünk.

Sok új barátra leltünk ezekben a napokban, megismertük Maszat hegy lakóit, és a segítségünkkel sikerült legyőzni a gonosz Paca cárt is, aki el akarta pacásítani az egész világot.

Minden jó ha a vége jó, és a legvége volt néhány kiscserkész számára a legemlékezetesebb, amikor a hosszú éves felkészülés után végre kiscserkész ígéretet tehettek és most már ők is büszkén viselhetik a sárga nyakkendőt.

 

Dandi

 

VK táborok, Palást

Befejeződtek a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség vezetőképző táborai. A lévai járásbeli Palást községben, illetve a Palást és Ipolyfödémes közötti Olvári-völgyben összesen 171 cserkész táborozott július 16-26. között.

A palásti Ivánka-kastélyban, az SZMCS vezetőképző központjában negyven kiscserkész táborozott a mintatáborban. Az ipolysági, udvardi és marcelházi gyermekek Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen című meséjét dolgozták fel a tábor során. A szövetség legifjabb tagjainak vezetésére a kiscserkészvezető-képző tábor készít fel. „Táborunk jelentős mérföldkőhöz érkezett, idén tizedik alkalommal rendeztük meg. Ebből az alkalomból a táborba invitáltuk a korábbi táborok vezetőit, hogy a jelöltek is megismerhessék azokat a vezetőket, akik korábban meghatározták a képzés arculatát“ – mondta Zajíček József táborparancsnok. Ebben a táborban a vezetőket a 6-10 éves gyerekekkel való foglalkozás fogásaira tanítják meg.

Az Olvári-völgyben a segédőrsvezető-képző tábor 52 növendéke dacolt az elemekkel. Az időjárás idén nem fogadta kegyeibe a táborozókat, a viszonylag gyakori esőzések próbára tették a felszerelést. Ebben a táborban a legfiatalabb, 13-15 év közötti vezetőjelöltekkel foglalkoznak. A tábor befejezése után ők még nem végeznek önálló munkát, hanem az őrsvezetők mellett segédkeznek. Zachar Pál, a tábor vezetője hangsúlyozta, ez az a képzés, amely sikeresen megalapozhatja egy-egy fiatal vezetői pályafutás, ezért fontos a precíz előkészítés és levezetés.

A cserkészmunka az SZMCS 33 csapatában heti rendszerességgel, kiscsoportos jelleggel folyik, a gyermekek őrsökben tevékenykednek. „Az idei őrsvezetőképző táborban közel 30 fiatal ismerhette meg a másokért való szolgálat és a fiatalok vezetése nyújtotta értékeket, és szerezhette meg a hatékony neveléshez szükséges ismereteket és képességeket” – mondta Bodzás Gergely, a képzés vezetője. Az ebből a táborból kikerülő vezetők fogják tartósan meghatározni a cserkészet jövőjét.

A táborok ellátásáról a segítő tábor, a SETA gondoskodott, melynek élén Gál Erik, az SZMCS képzésekért felelős vezetője állt. A logisztikai előkészítés mellett az feladata volt a minőségbiztosítás is. A két helyszínen az SZMCS tagságának megközelítőleg 1/7-e táborozott, a nagy létszám és az időjárás együtt komoly kihívást jelentett a szervezőknek. „A képzés a táborra nem fejeződött be, a jelöltekre még várnak az őszi záróképzők, ahol a vezetők majd felmérhetik, mennyit fejlődtek a tábor óta eltelt időszakban, és csapatukban hogyan kezdték el alkalmazni a táborokban megszerzett ismereteket, de azt már most kijelenthetjük, hogy amit e tíz nap során mutattak, az ígéretesnek mondható” – összegezte a táborokban látottakat a vezetőképző vezetőtiszt.

A cserkészek számára a nyár a csapattáborokkal, majd a Közép-európai Dzsemborin való részvétellel folytatódik. Szeptemberben pedig nemcsak az iskola kezdődik el, de szokás szerint megrendezésre kerül az országos akadályverseny és métabajnokság is, ezúttal Ipolyságon. (szmcsp)
forrás: www.szmcs.sk

Udvardi résztvevők:

SÖV: Suchánek René
ÖV:
ST: - elmaradt
KCSÖV: Hajdu Erika, Szlávik Dóri


Kiképzők: Salgó Viktória (KCSÖV), Lengyel Judit (KCSÖV)

Csapattábor, Hím

Julius 4-12 csapattabor - HIM
Szepsi, Udvard