2011. december 28., szerda

Taize találkozó, Berlin


10 évvel az oly sokszor emlegetett budapesti Taize találkozó után ismét cserkésztestvéreim körében indulhattam „ A bizalom zarándokútjára”.  Jó volt régi ismerős arcokat látni az autóbuszban, mely Németország fővárosa felé robogott a sötét éjszakában. Ahogy fogytak a kilométerek, egyre izgatottabban vártuk már az érkezés időpontját. Többen közülünk első alkalommal vettek részt ilyen találkozón, de mi (egy-két Taize találkozót már megjártak) sem tudhattuk egész pontosan, hogy mire is számíthatunk, elvégre ahány ország, annyi szokás.
Így is volt, a mi 10 fős kis csapatunk nagyon meleg fogadtatásban részesült a plébánián ahová került, de kezdetben hiányoltuk a híres német precizitást. Az evangélikus plébánián tapasztalt liberális gondolkodás mindannyiunkat meglepett. A reggeli közös imákat követően büszkén mutatták meg városuk nevezetességeit, valamint azt a központot, ahová minden másságával küszködő, megértésre vágyó ember bizalommal fordulhat, lehetőséget kaptunk olyan „szerzetes nővérekkel” beszélgetnünk, akik az AIDS-el megfertőzött, homoszexuális, leszbikus, valamint transzfesztita emberekkel foglalkoznak. Már-már megdöbbentő volt számunkra az a nyitottság és tolerancia, amit mások irányában tanusítottak.
Az esti imáknak is megvolt a maguk varázsa, valamint a szilveszteri éjfélig tartó virrasztásnak, de számomra a legfelemelőbb mégis az újévi szentmise volt a Szent Máté katolikus templomban. Európa 10 országából több mint 250 fiatal, valamint a helyi egyházközösség együtt hallgatta Isten igéjét és imádkozta, ki-ki a maga nyelvén, az Úr imáját, a Miatyánkot. Nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a közösségnek, felejthetetlen élmény ez a számomra.

Dékány Andrea, Udvard

2011. december 23., péntek

Csapatkarácsony és Betlehemi láng

2011-ben csapatparancsnokunk nagy feladattal bízta meg Renét. Ő lett az idei Betlehemi láng udvardi tűzmestere. El is ment néhány cserkésztestvérével Érsekújvárba, hogy az ottani cserkészektől átvegye a szeretet lángját és tovább tudjuk adni Zsitvabesenyőre, Koltára, Nagylótra, na meg persze Udvardra.

December 23-án cserkészektől visszhangzott a Majthényi Adolf Alapiskola folyosója, mivel idén itt tartottuk csapatkarácsonyunkat. Nagy örömünkre szolgált, hogy idén is csatlakoztak hozzánk cserkészek Budapestről, valamint Józska bácsi és Gizi néni is elfogadta meghívásunkat, és velünk ünnepelt. Rajtuk kívül körünkbe tévedt egy eltévedt pásztor és egy napkeleti bölcs is, aki elveszítette a csillagot, melyet követett. Útba igazítottuk őket, hogy rátaláljanak a kis Jézus születésének helyére, közben pedig megajándékoztuk egymást saját kezűleg készített ajándékainkkal. Csapatunk is kapott egy nagy közös ajándékot, mégpedig az új cserkészotthonunkat, melyhez minden őrs kapott egy kulcsot.

Az ajándékozás után átment az egész cserkészcsapat a templomba, ahol átadtuk a Betlehemi lángot és a Káplán úr áldásával indultunk őrsönként 7 irányba a faluba, hogy több mint 120 családhoz tudjuk eljuttatni a szeretet lángját.

Dandi

2011. december 11., vasárnap

Karácsonyi fesztivál

Karácsonyi fesztivál sok forrócsokival.

Az Udvardi Vigadó Polgári Társulás december 11-én, vasárnap vásárral egybekötött karácsonyi fesztivált rendezett a helyi római katolikus templomban és annak kertjében. Míg a templomban fellépők váltották egymást, odakint kivetítőn követhették nyomon a műsort a látogatók. A templom falai közt csodás karácsonyi dallamok csendültek fel a Majthényi Adolf Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, a szlovák alapiskola, valamint a művészeti alapiskola diákjainak előadásában. A műsort színesítette az udvardi 28. számú Kaszap István Cserkészcsapat előadása, valamint Zsapka Attila és Madarász András. Vendégszereplőként a kürti Hajnalvándor verséneklő együttesnek tapsolhatott a közönség. Az iskolák diákjai és a cserkészcsapat tagjai is kínálták portékájukat a vásáron: karácsonyi díszeket, mézeskalácsot, bejglit.

2011. december 5., hétfő

Mikulás

2011. december 5-én csapatunk kiscserkészei a Majthényi Adolf Alapiskolában épp egy rajzfilmet néztek Szent Miklós életéről, amikor az udvaron szépen kivilágított hintón megjelent maga Szent Miklós ördögök kíséretében. Minden ügyes kisgyereket, aki énekelt vagy szavalt neki valami szépet, megajándékozott. A kis csomagokon kívül, kapott a cserkészcsapatunk egy nagy csomagot,  amely különféle játékokat rejtett.

Dandi


2011. december 4., vasárnap

Új naptár és kitűzők

Az év végefelé közeledve újra elkészítettük csapatunk falinaptárát. Idén kisebb méretben (A5) és sok-sok fénykép-kollázzsal tarkítva nyomtattünk több tucat naptárat. Ezek közül néhányat legfőbb támogatóink kapnak, ill. a karácsonyi vásáron lehet majd megvásárolni őket.
Kitűzőinket szintén a készülő karácsonyi vásárra készítettük elő.


2011. november 26., szombat

Csotthon - költözés

November 26-án sikerült átköltöznünk az eddigi csotthonunkból egy átmeneti helyre.
Kb. 2005 tavaszán költöztünk vissza a falu legöregebb épületébe, a régi plébániára. Tibor atya jóvoltából  szinte az egész épület adta lehetőségeket és teret élvezhettük. 2011-re az épület állapota jelentősen megromlott. Az új plébánia felépülésével már kevesebb figyelmet szenteltünk az öreg épület karbantartására.

Jelenleg az egyik cserkészszülő vállalatának köszönhetően egy családi házban húztuk meg magunkat előreláthatóan ideig-óráig. Sajnos jelen pillanatban semmilyen kilátásunk sincs egy saját csotthon szerzésére.

A pakolás aránylag simán ment, 8-10 térésnyi utánfutóval már át is cuccoltunk a Zsombék 12-es házszám alá. Remélhetőleg az új hely a csapat és az őrsök jó szolgálatában áll majd.

Zolti

2011. november 19., szombat

Vezetői konferencia és mulatság

2011. november 18-20. között tartotta őszi cserkészvezetői konferenciáját a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. Az aktuális ügyek megvitatása mellett lehetőség nyílt a tapasztalatcserére, és persze a szórakozásra is.
Péntek estére csaknem 30 cserkészvezető gyűlt össze, majd másnap újabb 10-15-en csatlakoztak. A konferencia a vezetőképző táborok és a IV. Szövetségi Nagytábor értékelésével kezdődött, melyeket aktív eszmecsere kísért a résztvevők körében.
Török András ismertette a Mária Út elnevezésű kezdeményezést, cserkészszövetségünk a kiépítés felvidéki koordinátora lesz. Ezek után szó esett a nevelési koncepciót megelőző állapotfelmérő kérdőív eredményeiről, az MCSSZ külügyi vezetőjétől megtudhattuk, hogy milyen lehetőségeink vannak a WOSM tagsággal kapcsolatban, foglalkoztunk a februárban esedékes tisztújítással és a szövetségi szintű rendezvényeinkkel is. Zárásként két csoportra osztódtunk: a csapatparancsnokok folytatták a tavasszal megkezdett fórumukat, míg a többiek Ondro nevű szlovák cserkésztestvérünktől hallhattak a szlovák és cseh cserkészek próbarendszerének felépítéséről.

A hivatalos program véget ért, de a nap még nem. Ugyanis az este a Három Patak együttes vezette táncházzal zárult.

Forrás: www.szmcs.sk (Bodzi)
Foto: Sexiláb

Udvardról Salgó Viktória, Dékány Andrea és Hodek Zoltán vettek részt.

2011. november 5., szombat

Vezetői megbeszélés

Az elso Viki altal vezetett meeting jegyzőkönyve:





2011_11_04 meeting jegyzokonyv -

2011. október 29., szombat

Boszorkányszombat

Az udvardi 28. sz. Kaszap István cserkészcsapat roverjei aktív szervezői munkával láttak hozzá az október utolsó hétvégéjén megrendezett "Boszorkányszombat" programjainak megszervezéséhez. Az udvardi csapat erősen kiscserkészorientált vezetői önmaguk keretein túllépve meghívták a körzet kiscserkészeit is.

Meghívásunkat elfogadta Kürt, Garampáld, Kisgyarmat, Nagymegyer és természetesen Udvard csapata is.
Az így összeverbúválódott gyereksereget (közel 70 kiscserkész és vezető) Zoraida köszöntötte a boszi- és varázslóképzőben, majd bemutatta a professzorokat és segédeiket, valamint elosztotta a kis tanoncokat négy csoportra.

Az őrült bájitalkeverő Jucovszky professzornál varázsfőzetet készítettek és elővarázsoltak a láthatatlan bűbáj szövegét. Akácia professzor megmutatta, hogyan készíthetnek maguknak igazi Varázsbarátot fakanálból, aki mindig vigyáz majd rájuk. Bibircsóka professzor és segédei boszorkány make-up-ot varázsoltak az arcukra. Míg Albusz Matyidór professzorral gyakorolták a boszorkányok és varázslók fő erényét a jókedvet és a játékot.

Amikor már mindenki kellőképpen elsajátította a boszorkánymesterségek csínját-bínját egy boszorkányszerencsekerék mérkőzésben összemérhették boszi-intelligenciájuk szintjét is. Ha valakit elkerült volna a szerencse, akkor volt esélye még a varázspexeso játékban babérokat aratni. A versenyzők mindegyike ajándékokkal lett gazdagabb.

Vacsora után már jóllakottan ugyan, de a félelemtől gombóccal a torkunkban lépegettünk az udvardi cserkészotthon pókhálós pincéjének korhadt falépcsőin, ahol hangulatos gyertyafénynél a cserkészszellem védelmező szárnyai alatt rátaláltunk Moanára, aki ősi szokás szerint kinevezett minket igazi boszorkányokká és varázslókká.

Miután mellünkre tűzték a boszik billogos jelét, csiribá-sörprőnkre ülve szálltunk hazafelé, a teliholdas éjszaka leheletfinom zúzmarával borított varázspálcánk suhintásában.

Egyedül a nagymegyeri cserkészek voltak olyan bátrak, hogy a cserkészotthon denevér és pókokkal lakott sarkaiban hajtották álomra a fejüket, és ők vasárnap reggel vonatoztak haza otthonukba.

Jó volt egy helyen ennyi kiscserkészt látni. Köszönjük a vezetőiknek, hogy elhozták őket hozzánk és azt is, hogy otthon időt nem sajnálva áldozatokat hoznak a legkisebbek élményteli szórakozása érdekében.  A rendezvényt támogatta: a szlovákiai magyar mágneses viharoktól irtózó vasorrú boszorkányszövetség alapítványa az SZMMVIVBSZA és Kismedve:)

Zolti & Dandi

  

2011. október 16., vasárnap

Újra a Remény hasábjain

A Remény katolikus hetilap hasábjain olvashattak rólunk az olvasók. A XXII. évfolyam 42. számának 2011. október 16-án megjelent lap 13. oldalán számol be a szerző (Dékány Andrea) a "Kövess engem!" c. rendevényünk élményeiről.

Büszkék vagyunk, hogy cserkészmunkánk vallás-nevelési céljainak megvalósítása maradandó nyomokat hagy az egyetlen magyar katolikus hetilap hasábjain.

2011. október 15., szombat

Leszek a barátod






A nagysikerű családok délutánját két héttel később, a 10-16 éves korosztály követte a közelebb kerülésben Jézushoz. Amikor mottót kerestünk ennek az akciónak több variáció megfordult a fejünkben. Leszel a barátom?, Jézus a barátod...., végül a fenti címben állapodtunk meg, így utólag helyesen döntve. Azóta fogalmazódott meg bennem, hogy mennyi mindent jelent ez a mondatocska. Nyitottságot, feltétel nélküli elfogadást, visszamosolygást a másik mosolygó tekintetére, összekulcsolt kezeket, akik segítik egymást. Nekünk, cserkészeknek, akik minden nyáron úgy megyünk el táborozni, hogy sokszor nem ismerjük az együtt táborozó csapatokat, talán megfordul a fejünkben, hogy „idegenekkel” jó lesz-e a tábor. De ezek a kételyek mindig szertefoszlanak, hisz nem voltam még olyan táborban, ahonnan szívesen jöttem volna haza, ahol ne szereztem volna új barátokat, akiktől fájó szívvel köszönök el. Valljuk be, könnyű dolgunk van, hiszen régen, még kiscserkész korunkban belénk ültették a nyitottságot, bárhol, bármilyen körülmények között képesek vagyunk barátokat szerezni és azt mondani, ha más nem akar, én leszek a Te barátod. Jézus sem válogat közöttünk, mindannyiunk felé nyit, és várja, hogy nyújtsuk a kezünket felé, visszamosolyogjunk a hívására.

Csodás, napsütötte őszi időben találkoztunk szombaton. Nagy meglepetésünkre akadtak szép számban olyanok is, akik nem cserkészek. Mivel a puding próbája az evés, feltettem magamban a kérdést, vajon tényleg olyan jól működik a cserkészek nyitottsága mások felé, mi tényleg bárkinek tudunk a barátai lenni? Majd most kiderül- mondogatta bennem a kisördög. Egy nagyon egyszerű példával kezdődött a kíváncsi tekintetek kielégítése. Kezemben egy jó erősen összekötött kötéllel szemléltettem, milyen a jó barátság- erős, mindent kibír, és nagyon nehezen lehet szétszakítani.
Ezen a példán fölbuzdulva 4 kis csoportra osztottuk a gyerekeket, és összekötöztük őket a kezeiknél fogva. Egy térkép segítségével meg kellett találniuk a falu 4 pontján 4 állomást, megoldani a 4 apostol igencsak kacifántos, összekötött kézzel nehéznek tűnő feladatát. A feladatok megoldása csak akkor sikerülhetett, ha a csapatok kellőképpen figyeltek egymásra, összedolgoztak, megbarátkoztak az addig ismeretlen emberkékkel is. Így ugráltak végig az óriás ugróiskolán, egyensúlyoztak kanálban labdát a kacskaringós úton, céloztak minél pontosabban a társuk kezével együtt és bújtak át Jakab apostol „barlangjain” úgy, hogy nem értek hozzá a barlangok falához. Minden állomásnál kaptak egy darabkát a barátság jelképéből. Miután mindenki sikeresen visszatért a kiindulópontba, a csapatok közösen összerakták a jelképet. Ez a feladat csak úgy sikerülhetett, ha minden csapat megfelelt az apostolok feladatainak, és megszerezte a kép egy darabját. 
A kacifántos feladatokban megéhező csoportok korgó gyomrát az otthonról hozott sütikkel csillapítottuk, amit sok esetben a gyerekek együtt készítettek anyukájukkal, és be kell vallanom, kiválóan sikerültek! A következő feladatban mindenki egyénileg, a saját ízlése szerint készítette el a papírfigurát olyan szépre, mintha a legjobb barátjának (Jézusnak) készítené azt. Majd kis gondolkodás után ráírtuk, mit köszönünk meg Jézusnak, amiért hálásak lehetünk Neki az életünkben. Az elkészült színes figurákat egy óriásplakátra ragasztottuk a barátság jelképével, majd a templomban közösen kifüggesztettük. 
Miután megérkezett Vadkerti József cserkészatya, betömörültünk a jó meleg kisszobába, hogy meghallgassuk előadását a barátságról, Jézus hívó szaváról. Az előadás nagyon tanulságos volt, a gyerekek tágra nyitott szemekkel és fülekkel figyeltek, válaszoltak kérdéseire, nagyokat nevettek Józsi atya példáin, amik a gyerekek nyelvén szóltak. Az előadás befejeztével saját szavainkkal megköszöntük Jézusnak az együtt eltöltött időt, hogy egymás barátai lehetünk, majd átvonultunk a templomba, hogy részt vehessünk a legszentebb áldozatban, elfoglaljuk a helyet, amit Jézus kínál nekünk asztalánál. Egy újabb sikeres rendezvényt tudhatunk magunk mögött, bízom benne, hogy a gyerekek egy más szemszögből is megláthatták Jézust, aki a barátunk.

Jucu


2011. október 6., csütörtök

Aradi vértanúkra emlékeztünk

A Dalárda harsogó férfihangai törték meg a monoton esti zajt az udvardi kopjafa közelében. Az Aradi vértanúk emlékére összegyűltek a falu lakosai, főleg a Csemadok és a cserkészek hűséges tagjai.

Az emlékezés már a szentmisén elkezdődött, majd mindenki átvonult a kopjafához. A kisebb embersereget Salgó Tibor a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte. Králik Vivien (Zelenoocko) elszavalta Tóth Kálmán: Mikor az akasztófákat faragták c. versét.



Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Pöltemberg függ majd ezen;
Oly gyanútlan, oly vidám,
Olyan deli, olyan ép,
S holnap ezen fojtja meg
A nyomorú söpredék

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Holnap Török függ majd ezen;
Nagy tudomány... mostan is
Olvas egész éjen át...
S holnap ezen köti föl
A tudatlan butaság.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Lahner György függ majd ezen;
Maga volt a becsület,
Mely erényit elfödi,
S holnap itt a szemtelen
Becstelenség felköti.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Holnap Knézics függ majd ezen;
Tiszta szent volt; harc előtt
Imádkozott mindenütt,
S fölfeszítik reggel ők,
Kiknek nincsen istenük

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Nagy-Sándor függ majd ezen;
Honszerelmes nagy vitéz,
A hazáért halni kész,
Jaj, hogy itten öli meg
A hazátlan gyülevész!

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Leiningen függ majd ezen;
Fejedelmi sarjadék,
Büszke, nemes, lovagi,
S nyirkos kézzel fojtja meg
Holnap a sehonnai!

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Holnap Aulich függ ezen;
csupa emberszeretet,
Szíve olyan fenn dobog,
s viradóra megölik
Embertelen zsarnokok.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Damjanich függ majd ezen;
Minden lépte diadal,
Babérokban járt övig,
S a gyávák, kik szaladtak,
Holnap a hőst felkötik.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Vécsey függ majd ezen;
Nagylelkű, ki nem tiport
Földre sujtott ellenén,
Mostan kézre ő jutott,
S meghal hóhér kötelén.

Az úristen verje meg,
Ne bocsásson meg nekik,
Kik velem itt e kilenc
Akasztófát ültetik;
S azoknak, kik hajnalon
Itten vesztik életük:
Mindörökkön örökké
Áldva légyen szent nevük.


Cserkészek létszáma a rendezvényen: 25

2011. október 1., szombat

Kövess engem


Október 1-én a verőfényes napsütésben a kálvárián gyülekeztek az udvardi kiscserkészek szüleikkel. Hirtelen egy padláson találták magukat, ahol Pisti, Rozi és kiskutyájuk Borzas játszottak, miközben rátaláltak a Könyvek könyvére. A vastag por ellenére, mely az évek alatt ellepte, a gyerekek felfigyeltek a belőle áradó fényességre. Miután kinyitották, megtudták, hogy ez egy csodálatos könyv, ami a múltba repíti olvasóit.

Szép sorjában mind a kilenc család megkezdte az utazást a régmúltba. Így találkoztak a családok a mindig viccelődő Néri Szent Fülöppel, napfényben tündöklő Szűz Máriával, nagyszakállú Máté evangélistával, az elrepült galambját kereső Noéval, az átlagember számára csalónak tűnő Lukács evangélistával, a koldusnak álcázott Péter apostollal valamint a sziklából vizet fakasztó Mózessel. Ők mindannyian eleget tettek Jézus hívásának, most pedig különböző feladatok által segítettek nekünk felfigyelni mennyire fontos Jézus jelenléte az életünkben.

Miután megérkezett mindenki az időutazásról a plébániára, és megtömtük gyomrunkat édesanyáink fincsi sütijeivel és pogácsáival a szülők és a gyerekek kicsit elváltak egymástól. A szülőknek egy fantasztikus előadásban volt készük a Halász házaspár jóvoltából, akik a szeretetnyelvekről beszéltek. Ezidő alatt a gyerekek csoportokba osztva fedezték fel a templomunkat. Nagyon sok érdekességet tudhattak meg Tibor atyától a templomban levő szobrokról, freskókról.

A nap csúcspontja a szentmise volt, ahol ifjúsági énekeket énekeltünk gitár kíséretében és Tibor atya nagyon kreatív módon vonta be a gyerekeket és szüleiket a prédikációjába. Zárásként minden gyerek lerajzolta legkedvesebb élményét a közösen eltöltött napról, a szülőknek pedig lehetőségük volt írásban átadni néhány intelmet gyermekeiknek. Ezeket gondosan borítékokba zártuk és pár év múlva minden családnak elküldjük.

A találkozó nagy sikert aratott mind a gyerekek, mind a szülők körében. Elértük a célunkat, sikerült megmutatnunk és lehetőséget adnunk a szülőknek, hogy átéljék annak a sok jónak a töredékét, melyet gyermekük elbeszéléséből hallanak egy-egy cserkészrendezvény után, valamint játékos módon bevezetni a legkisebbeket a biblia világába.

Dandi


2011. szeptember 21., szerda

Arculatváltás: a Cserkész-újság lenagyobb arcai

Szepes-tamásfalvi-kilátón hasalva
A legjobb arcokkal igyekszik a Cserkész újság növelni az eladott példányszámot. Így történt meg, hogy az udvardi csapat legszimpatikusabb arcai hasaltak el az immár összmagyar cserkészújság címlapján.
2011. szeptemberétől megújult külsővel jelentkező újság a Tamásfalvi-kilátón készült csapatfotónkat választotta címlapfotóként. Erre több ökból is büszkék vagyunk:

- nagy létszámban vagyunk jelen a képen, ráadásul cserkészszülőkkel
- egységes csapatpólóban feszítünk
- a Szlovák Paradicsom egyik legszebb heszínén fotóztunk
- a kirándulásra szánt falu és szponzorok támogatása bizonyíthatóan jó helyre került
- az olyan aktuális fotókat hagytunk a hátunk mögött mint: szövetségi nagytábor, kikézőtáborok, jamboree, stb.
- és nem utolsó sorban:  ki ne örülne a hírnévnek:)

Köszönjük Bodzinak, a Cserkész főszerkesztőjének a közreműködést!

zolti

2011. szeptember 18., vasárnap

Kálváriabúcsú

Az idén a kálváriabúcsú szeptember 18-ára esett. Ezzel egyidőben zajlottak az udvardi falunapok is.

Cserkészeink némiképp hozzásegítettek a falumúzeum - Csemadok-ház udvarában szervezett rendezvények előkészítésében. Felfújtunk egy kazal lufit, és nagyméretű plakátokat festettünk a II. világháborús MILITARI kiállításra ill. nótanapra.

Vasárnap közel 50 cserkésszel jelentünk meg a tíz órakor kezdődő keresztúton és szentmisén. Sokan közülünk elég kómásan és fáradtan lézengtünk, mert egyenesen a tardoskeddi OAMB-ról futottunk be - ahol bizony nem sokat pihen az ember.

Mindezek ellenére kellemes őszi napsütésben, enyhe szellő kíséretében feszítetve tisztelegtünk a szentmisét záró himnusz alatt.

A kereszutat Nagy Tibor atya végezte, aki a szentmisét is bemutatta.
A résztvevők között jelen volt Csáky Pál, valamit sorain között talált helyet a kocséri Utassy Dóri és a szepsi Molnár Bence is.

zolti

2011. szeptember 16., péntek

OAMB - Tardoskedd


- No, jó volt?
- Jó.
- Megérte elmenni?
- Nem.
- Nem? Ha' miért?
- Mer'.

Kb. így  zajlott a társalgás a vasárnapi keresztút és szentmise közti üresjárásban a napsütéses kálvárián Sanyi és köztem. Úgy éreztem, mintha valami hiányzott volna a hétvégéből: a győzelem.


Az akadályversen és métabajnokság felkészülésen és szerencsén múlik. Ez utóbbinak magam is szemtanúja voltam. Elmondhatom, hogy az udvardi csapat teljesen felkészülten emelt fővel küzdött a bajnokságon. Mindezek ellenére nem lettünk döntősök, két meccset nyertünk kettőt pedig veszítettünk.

Sajnálom, hogy a csapatnak nem volt igazi trénere, aki a meccs alatt taktikai tanácsokkal látta volna el a csapatot, és amikor a pszichikai mélyponton voltak, felemelte volna őket a sárból.

Le a kalappal a csapat előtt, jövőre újra eljövünk, és megmutatjuk, hogy Udvard is meg tudja fogni a métaütőt, ráadásul vastag végivel!!!





Eredmények:

  • Fülek - Udvard (25:51)
  • Érsekújvár - Udvard (82:35)
  • Udvard - Palást (58:32)
  • Udvard - Szepsi (21:76)


A métacsapat tagjai:

Katona Erika
Lencsés Erika
Dékány Melánia
Králik Vivien
Vanya Sándor
Dudok Patrik
Turák Krisztián
Tanka László
Zsapka Levente
Suchánek René
Lencsés Richard
Gubo Szilvia
(Geszte)

zolti




A hivatalos beszámoló:





Érsekújvár, Szepsi, Nyékvárkony és Fél győzelmével végződött a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Országos Akadályversenye és Métabajnoksága, amelyet idén az érsekújvári járásbeli Tardoskedden rendeztek meg.

Bencze Dávid, a tardoskeddi 60-as számú Sík Sándor cserkészcsapat parancsnoka elmondta, a 16. alkalommal megrendezésre kerülő országos vetélkedőre végül a várt háromszázhatvan cserkész helyett háromszázhetvenen érkeztek. Sokan azért látogattak el Tardoskeddre a péntektől vasárnapig tartó rendezvény egy-egy napjára, hogy a cserkésztársaikat lelkesítsék. Az akadályverseny 15-20 kilométeres gyalogtúrából állt, ahol az egyes állomásokon különböző feladatokat kellett teljesíteniük a versenyzőknek, szerencsére az időjárás kedvezett a versenyzőknek. Az akadályversenyben két kategóriában mérték össze erejüket a versenyzők, a 15 év alatt Kölök kategóriában Nyékvárkony csapata győzött, Suhanc kategóriában Fél csapata.

A métabajnokság -- 14 főből álló csapatok egymás elleni labdajátéka – szombaton zajlott, ugyancsak két kategóriában. Kölök kategóriában Érsekújvár, Suhanc kategóriában Szepsi bizonyult a legjobbnak.
A két verseny között koncerte, táncházba várták az érdeklődőket. Nagy kihívás volt az országos rendezvény megszervezése a hatvan főt számláló tardoskeddi cserkészcsapat számára, de sikeresen helytálltak.
(Új Szó)

2011. augusztus 26., péntek

Kiscserkésztanyázás


Hol volt, hol nem volt messze az operenciás tengeren is túl valahol Szlovákia  meseerdejében tanyáztak a kék kicsi törpök. Kik is ők ?? Hát Udvard és Kürt kiscserkészei. Aprajafalvát augusztus 26-án foglalták el, amikor a sok kis kék törp elindult megkeresni Hókuszpókot. Hókuszpók nyomai Sárai Attila atya plébániájához vezetett minket. Itt építettük fel gombaházainkat.

Aprajafalvát most Törpanyó (Tünci) irányította, mert Törpapa (Balázs) elment törp bogyót keresni, mivel elfogyott! Rólunk Törpanyó gondoskodott, próbáltuk követni utasításait, hogy legalább így segítsük Törpapát. Aprajafalva  lakóihoz szombaton megérkeztek a Törpicúrok (Katicabogár őrs –Udvard ovis kiscserkész jelöltjei) is, akiket szívesen fogadtunk és láttuk vendégül Aprajafalván. A Törpicúrok egy napig vettek részt Aprajafalva életében, sok új dologgal ismerkedtek meg, részt vettek egy törpolimpián, ahol megmutathatták milyen erősek, ügyesek, éberek, gyorsak, segítőkészek és hogy milyen jól tudnak együtt csoportban dolgozni. Persze nem utolsó sorban ők is elkészítették  varázs karkötőiket, amikkel képzeljétek el Hókuszpók nem láthatta a kis törpöket.

Aprajafalva életét  Hami kuchtái édesítették meg, Törperős törpjei bátorították, Tréfi törpjei  pezsdítették fel mindennapjainkat és Nótata, segédjeivel együtt, gyönyörű dalokkal tette szebbé napjainkat.
Aprajafalva lakói részt vettek egy önkéntes munkán, ahol a focipályát szépítették a törzs vezetésével. Sárai atyának  hála részt vehettünk  egy pompás igazi törplakomán, ahol a falu lakosai láttak vendégül minket. Minden törpöt más – más család látott vendégül, merem állítani  én, Lusti, hogy  minden törp jóllakva és elégedetten tért vissza gombaházaiba és gombaszobáiba. Ezért Sárai Attila atyának és a falu lakosainak lehetünk hálásak, akik befogadtak minket.

A törpök megismerkedhettek  Nagyölved szép és izgalmas tájaival, ahol egy meseerdő keretein belül megmutathatták bátorságukat és rátermettségüket is. A meseerdő útját Törpapa mutatta meg, aki próbálta elterelni Hókuszpók figyelmét arról, hogy mi itt vagyunk a közelben és nehogy törplevesként végezzük. Törpapa csak rövid időre jött haza, de Haminak oda adta a szörp receptjét és Hamira bízta. A törpök meseerdő keretein belül próbálták kikerülni Hókuszpókot, de a végén a begyűjtött varázsporral megszelídítettük őt. Hókuszpók egy fa alatt pihent, Sziamiau is aludt, így sikerült a törpöknek elvarázsolni őket. Hókuszpók ezután csak jókat cselekedett és nem is bántotta többé a kis kék törpöket. Így együtt lakomázhatott velük Aprajafalván a menü persze nem más mint Hókuszpók kedvenc kajája volt és ez nem más, mint a LECSÓ. Ezután Törpanyó Törpapával karöltve egy törpdiscót szervezett nekünk, ahol törpzenére bulizhattunk, és a két kedves szakácsnéni fincsi törplakomával kedveskedett nekünk.

Kürt fiú őrse, akinek Tréfi volt  a vezetője  kiscserkesz fogadalmukat újították meg, és Udvard lány és fiú őrse, ahol Dóri és Balázs az őrsvezető, cserkész fogadalmat tettek ezen a gyönyörű ünnepi estén.
Szomorú törpöt még soha senki sem látott,  tudni illik mi nagyon vidámak vagyunk, de amikor el kellett hagynunk  Aprajafalvát mindenki szomorkodott. Még Hokuszpók szemében is csillogtak a szomorúság könnyei. De lehet jövőre újra ellátogatunk Aprajafalvára, sose lehet tudni mikor toppan be Törpapa, hogy segítsünk neki.



Lusti és Hami
28. sz. Kaszap István Cserkészcsapat - Udvard


2011. augusztus 7., vasárnap

Zöld ház tábor, Torockó

"Youth for green living"


A nagytábort még éppen hogy csak kipihentük, de 6.-án már új élmények vártak ránk, mivel azon szerencsések közé tartozhattunk, akik résztvevői lehettek a torockói Zöld Ház Tábornak.

Mi felvidékiek már szombaton útnak indultunk, és ellátogattunk az Agostyáni Öko faluba, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Aztán csatlakoztunk a budapestiekhez, és velük együtt elindultunk Torockóra, de Kolozsváron is gyarapodott a csapat, mivel újabb táborozók csatlakoztak hozzánk. 9-10 órás út után megérkeztünk a táborhelyre, persze mindenki hulla fáradt volt.

Másnap csoportokra oszlottunk, s különböző feladatokat kaptunk. Az egyik csoport fotózott, a másik a vizet vizsgálta, valaki a kérdőíves csoport tagja volt, ahol az oda látogató turistákkal, és a helyiekkel beszélgettek, valaki pedig a művészeti csoport tagja volt, ahol valami kreatív dolgot kellett készíteni, s mindezeket a Székelykő megmászása közben. A délutáni csoportos foglalkozáson megbeszéltük, hogy hogyan fogjuk előadni mindazt, ami az aznapi feladatunk volt.


Az esti foglalkozáson a csapatok előadást tartottak a nap eredményeiről, az összegyűjtött tapasztalatokról, amit a többiek figyelmesen végighallgattak. Kedden a frissítő reggeli torna után megismerkedtünk Torockó nevezetességeivel. Voltunk a bányászházban, ami a környék legrégebbi épülete, megtekintettük Anna néni és Ida néni magángyűjteményét, a Néprajzi múzeumot, és a hagyományos 280 éves vízimalmot. Délután szemetes zacskókat osztogattunk, és arra kértük a helyieket, hogy hétfőig szelektíven gyűjtsék a szemetet. Este szintén beszámoltunk aznapi munkánk eredményeiről, és megosztottuk egymással tapasztalatainkat, aztán Ági bemutatta a torockói népviseletet, énekelt és megismertette velünk az unitárius egyházat. Másnap délelőtt ismerkedős játékokat játszottunk, délután pedig hosszasan elbeszélgettünk a szelektív hulladékgyűjtésről és az atomerőművekről, este pedig divatbemutatót tartottunk, a ruhákat pedig hulladékból készítettük. Csütörtöki túránk alkalmával elmentünk a torockószentgyörgyi várromba, amit már a Székelykő tetejéről is megcsodálhattunk, s közben szemetet gyűjtöttünk, persze szelektíven, miután visszatértünk megnéztük az Új Eldorádó című filmet, ami Verespatakról szól, aztán elbeszélgettünk a látottakról. Pénteken a Tordai sóbányába látogattunk el, ahol lehetett csónakázni, mini golfozni, bowlingozni, asztali teniszezni, fel lehet ülni az óriáskerékre és még sok minden mást csak sajnos nekünk nem volt rá időnk.

Következő megállónk a Tordai hasadék volt, amiről már rengetek legendát hallottunk. Szombati uticélunk Verespatak volt, ahol óriási káosz van, mivel egy kanadai vállalat pár tonna aranyért egy egész hegyet akar lerombolni, ezzel veszélyeztetve az ottani élővilágot s Verespatakot. Voltak, akik a szénafesztiválra mentek, de valakik inkább a római kori aranybányába látogattak, mindkettő egyaránt érdekes volt. Az utolsó kirándulónapon a Szkerisórai jégbarlangot néztük meg, amit leginkább egy óriási jégszekrényhez lehet a leginkább hasonlítani. A tábor utolsó napján összeszedtük a szemetes zacskókat, elkészítettük a kiállítást, részt vetünk az unitárius templomban egy áhitaton, majd hivatalosan is megnyitottuk a kiállítást. Este a Székelykő lábánál a Gondűző helyett a tábortűznél gyűltünk össze. Másnap mindannyian szomorúan pakoltunk össze és búcsúztunk el egymástól, mivel mindannyian tudtuk, hogy haza kell mennünk.

A táborban nagyon jól éreztük magunkat, egy csodálatos helyen tölthettünk el nagyszerű 10 napot, újabb élményekkel lehettünk gazdagabbak, és rengetek új barátot szereztünk. Reméljük máskor is lesz lehetőségünk egy ilyen táborba részt venni.

Lencsés Erika



Fényképalbum: https://picasaweb.google.com/114719565661133290741/ZoldhazTaborTorockoAug7162011?authkey=Gv1sRgCPCf67mJoNKMWQ#  

2011. július 25., hétfő

4. Szövetségi Nagytábor - Ipolynyék

2011. július 25. és augusztus 3. között sor került a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség IV. Szövetségi Nagytáborára az Ipolynyék és Csall közötti Csali-völgyben.

A nagyszabású rendezvényen részt vett az SZMCS 33 cserkészcsapata, valamint magyarországi, vajdasági, erdélyi és kárpátaljai cserkészek is, így mintegy 600 fiatal táborozott együtt 6 altáborra osztva. A 300 éve befejeződött Rákóczi-szabadságharcot idéző történelmi környezetbe illesztett tíznapos sátorozás során a cserkészeknek lehetőségük volt kipróbálni a kézművesség számtalan formáját, bejárni a környező vidéket, ismeretségeket kötni határon innen és túl. Kocur László főszervező, és az őt segítő 38 fős szervezőcsapat úgy tervezte a tábort, hogy minden napnak legyen bizonyos fő motívuma. A cél az volt, hogy ezek a motívumok összhangban legyenek a cserkészmozgalmat átitató eszmékkel, így volt nap, amely az önkéntességről, az együtt dolgozásról, a kultúraápolásról, a testmozgásról, vagy éppen a környezettudatosságra nevelésről szólt. Az önkéntes munka keretében, Ipolynyék község önkormányzatával együttműködve, a fiatalok kitisztítottak egy tanösvényt, és rendbe hozták a helyi tájházat. A cserkésznapnak és zsibvásárnak elnevezett napokon pedig közel 50 programból választhattak a résztvevők. Volt ezek között (a teljesség igénye nélkül) néptáncoktatás a Hárompatak együttes vezetésével, 11 fajta kézműves-foglalkozás, sportolás, zsonglőrködés, kalandjátékok, kopjafafaragás, lovaglás, teaház, de akár zumbázhatott is, aki arra vágyott. A kuruc kor szellemében még bajuszversenyre is sor került! A nevezők némelyike már hónapokkal a tábor előtt elkezdte a „felkészülést”, hogy a megmérettetésen majd ő pödörhesse a leghetykébbre a bajszát.
             
Első ízben került megszervezésre a családos altábor. A 23 cserkészcsalád a majdnem 30 kisgyermek miatt nem a völgyben, hanem Ipolynyék község általános iskolájában volt elszállásolva, de sokszor kilátogattak a táborhelyre.

A nagytábor hivatalos honlapjára, a www.nagytabor.szmcs.sk -ra minden nap felkerült a tábori lap, képgalériával és videóval együtt. Ezek továbbra is elérhetőek, ezért megtekintésére buzdítok mindenkit, akit részleteiben is érdekel, hogyan töltötte 10 napját az ország legnagyobb magyar ifjúsági szervezetének 600 fiatalja!

Juhász Gergely



 Az udvardi csapat a legnagyobb altáborban LÉVÁBAN táborozott együtt a szepsi, kürti, nyékvárkonyi, egyházfai csapatokkal.



Udvardi fényképek:


Videók minden napról: http://www.youtube.com/user/nagytabor2011

2011. július 8., péntek

Meseerdő

Már jó ideje nem láttuk Anikót a Katicák őrsi összejövetelein. Azt hittük biztos sokat kell tanulnia a vizsgákra, ma viszont kiderült, hogy az igazi oka a távollétének, hogy elrabolták. A Katicák sem voltak restek rögtön elindultak megkeresni segédőrsvezetőjüket. Találkoztak a Sajtkukacokkal, akik szívesen csatlakoztak hozzájuk, hogy segítsenek.

A nyomok a Kálváriáig vezettek, ahol átlépve a kapun az őserdőben találtuk magunkat. Meg is jelent a gonosz Sirkán, aki nem tagadta, hogy bizony ő rabolta el Anikót és fogva tartja. El is indultunk szépen egyesével a sűrű őserdőbe, hogy felderítsük hol rejtegeti a gonosz Sirkán szegény Anikót. Útközben találkoztunk Akelával a farkaspapával, akinél be kellett mutatnunk a családunkat, Kának a kígyónak segítettünk összepárosítani az évszakokat, majd Balu macival zenéltünk, aztán Hátinak, a kis elefántnak tanítottuk meg a színeket és a számokat, Bagirával utaztunk a különböző közlekedési eszközökkel, aztán jött Maugli, akinek segítettünk áthozni a labdáját a túlsó partról. Kiállva az összes próbát megérkeztünk Sirkánhoz, aki még egy utolsó kérdést tett fel nekünk az állatokról. Amikor mindenki jól válaszolt Sirkán belátta, hogy kénytelen lesz elengedni Anikót, mivel mi teljesítettük az összes feladatot, amit az utunkba gördített.

Nagy volt az öröm, főleg akkor, amikor cserébe Anikó átadott 1-1 dobozt a két őrs vezetőjének. Tudjátok mi volt bennük? Az őrsi nyakkendőink, amire már mindkét őrs nagyon várt. A haranglábnál minden kis Katica Katicabogár ígéretet tett, majd őket követték a Sajtkukacok is. Büszkén viselték mindannyian az őrsi nyakkendőket és hát örömünkben még játszottunk egy jót.

Dandi

Egy kis videó a történtekről:

2011. június 4., szombat

Gyermeknap és kiállítás

Matyi egyszer azt mondta: Készítsen mindenki a csapatból valami kézügyességet! A többség engedelmeskedett is, és sorra hordtuk az ötletesebbnél ötletesebb kézzel készített dolgokat a cserkészotthonba. Június 4-ére Matyi elkészítette belőlük a kiállítást, amelyen mindenki megcsodálhatta a többiek művét, sőt még szavazni is lehetett rájuk. Az eredményt azóta is jól titkolja a zsűri, de majd egyszer biztosan megtudjuk :) Viszont ha már ilyen szép számban összejöttünk kicsik és nagyok, akkor játszottunk egy jót. A nagyobbak szerették volna megtanítani a legkisebbeket is métázni, de a vihar visszakergetett bennünket a csotthonba. Ugyan voltak, akik kicsit eláztak, de ez nem szegte a kedvünket, folytatódhatott a játék, móka, kacagás.

Dandi

2011. május 27., péntek

A LEG-ek útja

A részletes programot keresd csapatunk facebook-oldalán: http://www.facebook.com/event.php?eid=189874394386710&index=1

A kirándulás programja:


Péntek
12:00 – indulás Udvardról
16:30 – Havránok-i skanzen, Szentmáriai víztározó
19:00 – szállás (Nagybobróc - Bobrovec)
19:30 – vacsora
20:30 – esti program
22:00 – takarodó

Szombat
7:00 – ébresztő
8:00 – reggeli
10:00 – Csorba-tó
11:30 – Lőcse – városnézés
14:00 – Ősz-szakál forrás, ebéd
16:00 – Szepesi vár
19:00 – szállás (Tamásfalva)
19:30 – vacsora
20:30 – esti vigalom
22:00 – takarodó

Vasárnap
7:00 – ébresztő
8:00 – szentmise
9:00 – reggeli
11:00 – Tamásfalvi-kilátó
13:00 – indulás haza
19:00 – érkezés Udvardra

Utikönyv: innét letöltheted PDF formátumban


A LEG-ek útja az udvardi cserkészek LEGfrissebb élményeinek forrása volt. Péntektől vasárnapig sok kilométert és látnivalót kínált az autóbuszkirándulás, melyet a 28. sz. Kaszap István Cserkészcsapat szervezett. A résztvevők életkora 6-tól 60 éves korig terjedt. Igen, a cserkészszülők is elkísérték a legkisebbeket. Az első nap a liptói víztározó (Liptovská Mara) fölött megbúvó ősrégi skanzent tekintettük meg, ahol eredeti 2000 éves emberi csontokat is láthattunk. Az estét Nagybobrócon (Bobrovec) vészeltük át a Magas-Tátra fölött cikázó villámok csattogása fényében.

Szombaton rövid túrát tettünk a LEGszebb tátrai tó, a Csorba-tó (Štrbské pleso) környékén, majd Lőcse (Levoča) archaikus városát vettük célba. Itt a LEGnagyobb gótikus stílusban faragott faoltárt, Pál mester művét csodáltuk meg. A főtéren megtekintettük a néhai városháza árkádos épületét, majd Pál mester műhelyében berendezett kiállítást is, ahol testközelből vehettük szemügyre az utolsó szlovák 100 koronáson látható Szűz Mária szobrát. Korgó gyomrunkat egy tipikus szepesi "salaš"-on tömtük meg, majd az út porát a poprádi Aquacity-ben mostuk le. Ekkor már javában szakadt a májusi "aranyat érő" zivatar. Éjjel Szepestamásfalván (Spišské Tomášovce) hajtottuk álomra fejünket.

A vasárnapi szentmise után a Szlovák Paradicsom LEGszebb és a szülők számára talán LEGfélelmetesebb kilátójához barangoltunk el. Ekkor már éreztük lábainkban a megtett kilométereket, de utunkat töretlenül folytattuk a Szepesi vár (Spišský hrad) felé. Közép-Európa LEGnagyobb várromját a Szürke-Szakál (Sivá Brada) nevű forrás érintésével közelítettük meg. Az érdekes természeti képződmény láttán megújult erővel másztuk meg a méretével és gazdagságával lenyűgöző várromot.

Késő este gurult be az autóbusz Udvardra, ahol az itthon maradottak már türelmetlenül vártak minket. Fárasztó, élménnyel teli és léLEGzetelállító kirándulás volt.

Jó munkát!

2011. május 21., szombat

Majthényi megemlékezés

Majthényi Adolf halálának 140. évfordulója alkalmából hasonlóan mint búcsúkor, kivonultunk a kálváriára és egy rövid ünnepség keretében megemlékeztünk Majthényi Adolfról. Ezen ünnepségből mi cserkészek is kivettük a részünket, voltak akik az irodalmi színpad összeállításában szavaltak, mások gitár és dobkíséretben énekeltek. A koszorúzást követően, ünnepi szentmisén vettünk részt.

Dandi

2011. május 8., vasárnap

18 évesek lettünk

Csapatunk nagykorúságának eléréséért a vasárnapi 10-es szentmisén adtunk hálát, majd a kopjafánál rövid ünnepség keretén belül minden őrs beletette az időkapszulába üzenetét, amit a jövő nemzedék számára írt. Az időkapszulát a kopjafa közelében ástuk el, és legközelebb 10 év múlva, a 28 éves csapatévfordulón ássuk majd ki.

Dandi