10 évvel az
oly sokszor emlegetett budapesti Taize találkozó után ismét cserkésztestvéreim
körében indulhattam „ A bizalom zarándokútjára”. Jó volt régi ismerős arcokat látni az autóbuszban,
mely Németország fővárosa felé robogott a sötét éjszakában. Ahogy fogytak a
kilométerek, egyre izgatottabban vártuk már az érkezés időpontját. Többen
közülünk első alkalommal vettek részt ilyen találkozón, de mi (egy-két Taize
találkozót már megjártak) sem tudhattuk egész pontosan, hogy mire is
számíthatunk, elvégre ahány ország, annyi szokás.
Így is volt, a
mi 10 fős kis csapatunk nagyon meleg fogadtatásban részesült a plébánián ahová
került, de kezdetben hiányoltuk a híres német precizitást. Az evangélikus
plébánián tapasztalt liberális gondolkodás mindannyiunkat meglepett. A reggeli
közös imákat követően büszkén mutatták meg városuk nevezetességeit, valamint
azt a központot, ahová minden másságával küszködő, megértésre vágyó ember
bizalommal fordulhat, lehetőséget kaptunk olyan „szerzetes nővérekkel”
beszélgetnünk, akik az AIDS-el megfertőzött, homoszexuális, leszbikus, valamint
transzfesztita emberekkel foglalkoznak. Már-már megdöbbentő volt számunkra az a
nyitottság és tolerancia, amit mások irányában tanusítottak.
Az esti
imáknak is megvolt a maguk varázsa, valamint a szilveszteri éjfélig tartó
virrasztásnak, de számomra a legfelemelőbb mégis az újévi szentmise volt a
Szent Máté katolikus templomban. Európa 10 országából több mint 250 fiatal,
valamint a helyi egyházközösség együtt hallgatta Isten igéjét és imádkozta,
ki-ki a maga nyelvén, az Úr imáját, a Miatyánkot. Nagyon hálás vagyok, hogy
részese lehettem ennek a közösségnek, felejthetetlen élmény ez a számomra.
Dékány
Andrea, Udvard
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése