2010. október 30., szombat

Nagycsaládosok szentmiséje

Néhány hónapja Halász Péter és Tibor atya kezdeményezésére beindultak a nagycsaládosok szentmiséi. Természetesen nemcsak a nagy családok részére, hanem főleg a kisgyermekes családok ifjúsági miséjéről van szó, ahol a gyerkőcök felszabadultan szaladgálhatnak, nem zavarva a szentmise menetét.

A szertartáson ifjúsági énekeket énekelünk, majd utána a cserkészek "dolga" vigyázni a törpékre, amíg a szüleik egymással beszélgetnek és tapasztalatot cserélnek a plébánia felső emeletén.

Mint a cserkészek nagy családjának tagjai, kötelességünknek érezzük ilyen módon is segíteni a fiatal családokat. Nem ritkaság, hogy a gyerekek már itt részt vehetnek a cserkészfoglalkozásokon és felkel bennük a cserkészet iránti kíváncsiság.

Zolti

2010. október 29., péntek

Októberfeszt

„Jaj, én már annyira izgulok... én is... és tényleg sok cserkész lesz ott?...és mennyire sok?... jaj de jó... már alig várom!” Ilyen és még sok hasonló kérdéssel fogadtak az ovis kiscserkész jelöltek, amikor pénteken délután megálltam értük, hogy átvigyem őket az első igazi csapatösszejövetelükre. A cserkészotthonunk előtt már gyülekeztek a többiek, az újoncok, a kiscserkészek és a cserkészek is. Látszott mindenkin, hogy már nagyon kiváncsi, még az őrsvezetők is, ugyanis ezt az akciót teljes hírzárlat előzte meg :)

Belépve a csotthon folyosójára úgy éreztük, mintha egy bajor kisváros piacterére csöppentünk volna, ahol épp az őszi vásáron kínálták az árusok a portékájukat. A szemünk előtt vált valóra egy öreg néni szidalma, aki mérgében azt kívánta, hogy a tőle almát lopó kisfiú változzék madárijesztővé. Miután láttuk, hogy nagyon megbánta tettét, úgy döntöttünk, hogy segítünk neki olyan szerkezetet gyártani, ami elég magasra tud repülni, hogy megpöckölje a varázsfelhőket, hogy az alászálló varázspor újra egészséges kisfiúvá változtassa őt.

Minden őrs belevetette magát a nagy munkába és szebbnél szebb papírsárkányok születtek. Nem is maradt más dolgunk, mint kipróbálni, hogy elég magasra tudnak-e repülni, hogy teljesítsék a nagy feladatot. Az elején kicsit nehézkesen emelkedtek a magasba, de egy kis gyakorlás után sikerült, az ovisok sárkánya éppen akkor pöccintette meg a varázsfelhőt, amikor a madárijesztő feje felett repült el, és láss csodát, hatott a varázspor :) A jól elvégzett munka után visszamentünk a piactérre, ahol mindenkit forró teával kínált a hálás kisfiú és jutalmul mindenki megkapta az új csapatpólóját is.

Miután a kicsik hazamentek, a nagyokra még várt a "Nagy kaland". Kis csoportokban útnak indultak, de az egyik sötét utcában, a fejükre zsákot húzva, autókba tuszkolták őket és kivitték a sötét erdőbe, ahol mindenkinek össze kellett szednie minden bátorságát, hogy átkeljen egyes egyedül az ijesztő, különféle meglepetéseket tartogató erdőn. Kiállva a bátorságnak eme próbáját jutalmul mindenki kívánhatott valamit. Ezeket a kívánságainkat égnek eresztettük a kívánság lampionunban. Sokáig néztük, ahogy egyre távolodik tőlünk a csodálatosan világító lampion. Másnap a JOJ televízió híreiben beszámoltak róla, hogy Udvardon UFO-kat láttak az este. Vajon tényleg UFO volt, vagy csak a mi lampionunk? Ezt már aligha fogjuk megtudni... :)

Dandi


2010. október 21., csütörtök

ÖV zk / SÖV tali, Palást

Ha valaki nem tudná, hogy mit jelent a cím, akkor elmagyarázom:

ÖV zk = őrsvezető záróképző, ezen a képzésen fejezik be az őrsvezetők a nyári táborban megkezdett munkát, és ha a vizsgákat sikeresen leteszik, akkor egyúttal megkapják az őrsvezetői rangot

SÖV tali = a nyári segéd-őrsvetező tábor lakóinak találkozója, ill. a még elmaradt vizsgákra alkalmat adó találkozó

Udvardról Salgó Zs. Viktória mint a SÖV tali vezetőképzője, Dékány Meli, mint a SÖV tali résztvevője, Hegedűs Viki pedig mint az ÖV zk tagja vettek részt a palásti akción. Bodzás Gergely a www.szmcs.sk oldalon ill. a Cserkész újságban megjelent cikkét közöljük le:


ŐVZK 2010
2010. október 21-24. között az Őrsvezetőképző Tábor tagjai utolsó alkalommal gyűltek össze, hogy fogadalmat tegyenek és őrsvezetőként térhessenek haza.

Csütörtök este 6 órakor már jelöltek vártak a palásti Ivánka-kastély udvarán, amikor megérkeztek a törzs első tagjai, aztán újabb őrsvezető jelöltek, és újabb törzstagok érkeztek, hogy éjjelre 31 cserkész örüljön a viszontlátásnak és várja izgatottan a hétvégét. Dolgosan és tanulságosan telt a péntek és a szombat, azzal az elsődleges céllal, hogy a megjelentek megosszák egymással tapasztalataikat, módszereiket, trükkjeiket az őrsvezetésről. Mindenki bemutathatott egy általa elképzelt minta őrsi összejövetelt, egy kreatív ötletbörze keretében pedig látványos kézügyességi tárgyakat ismerhettünk meg kezdve a hatalmas, puhított fából készült hajótól, egy egész origami állatkerten át a szalvétatechnikával díszített teásdobozig. A pénteki vacsora előtt pedig megtudhattuk, hogy mi is az igazi paradoxon és hogy miért nem éri utol Achilleus sohasem a teknőst, majd tovább törhettük a fejünk Einstein feladványán, vagy épp azon, hogy hogyan is rakosgassuk a gyufaszálakat, hogy a megfelelő ábrát kapjuk. A vacsora után kisebb csoportokra bomolva rövid előadások keretében ismerkedhettünk meg azokkal a településekkel, ahonnan érkeztünk. (bodzi - szmcs.sk)







Vérfarkasok éjszakája – egy légiós semmitől sem riad vissza! 

Az ősz szövetségünkben általában az utó-, és záróképzők időszaka. Ez évben egy időpontra, október 22-24-ére esett a SÖV találkozó és az ŐV záróképző. Míg az őrsvezető-jelöltek az Ivánka-kastélyban már javában dolgoztak, a segédőrsvezetők Paláston egy másik helyszínt foglaltak el: a Palásthy Pál Alapiskola épületét.


Péntek este 6 órára javarészt mindenki megérkezett a helyszínre. Zászlót vontunk, és a tábor parancsnoka üdvözölte a jelenlevőket. ,,Örülök, hogy ennyien együtt lehetünk újra, a táborhelyhez olyan közel, hogy szinte érezzük az illatát.

Ez a hétvége alkalmat ad arra, hogy felelevenítsük emlékeinket, élményeinket, szórakozzunk, ugyanakkor, segédőrsvezetőhöz méltón tanuljunk új dolgokat és fejlődjünk is.“ – mondta Zachar Pali. Gyors vacsora, és aztán játékra fel! Máris elfelejtette mindenki, hogy mennyire fárasztó volt az egész hét, milyen hosszú volt az utazás. Az esti tábortűz jeleneteiben az őrsök életre keltették legkedvesebb tábori élményüket. Ennek tetejébe, a tábortűz után megnéztük a nyáron készült képeket, videókat. Nevetésből nem volt hiány. Késő éjjel végrehajtottunk közösen egy érdekes és megdöbbentő kísérletet. xDxD

LOL. (Sajnálom, a dolog szigorúan titkos, csak kódolva közölhettem.) A szombat egyetlen perce sem maradt kihasználatlanul. Alighogy felébredtünk a napostiszt hangjára, már hallottuk is a napi parancs szerinti utasításokat. A segédőrsvezetők megtanulták, hogyan legyenek körmönfontak, hogyan olvassák a Bibliát, kaptak tippeket ,,ismizéshez“, ,,lazázáshoz“, papírra vetették jövőbeli terveinket, és persze játszottunk is. Még az ebéd is külön élmény volt. - Fiúk, mit is ettünk ma ebédre? - Trutyit! Volt benne kolbász, kukorica, bab, hagyma... - Emlékeztek még a nevére és, hogy honnét származik az étel receptje? - Argentínából... Hát, ha jól emlékszem ,,amable y cordial”. ... folytatás a novemberi Cserkészben!

2010. október 16., szombat

Csuhé 2010



Királyhelmectől Pozsonypüspökiig az ország mintegy húsz településéről érkezett a szenci járásbeli Fél községbe pénteken közel százharminc cserkész, hogy részt részt vegyen a helyi 24. sz. Szent László cserkészcsapat által szervezett Csudajó Hétvégén, azaz a CsuHé-n.

"Rendezvényünkkel elődeink életformáját és kultúráját szerettük volna közelebb hozni a 21. század gyermekeihez - mondta Farkas Márta, a rendezvény főszervezője. - A cserkészmozgalom egyik legfontosabb pedagógiai alapelve a cselekedve tanulás. Az egyes népi kismesterségek kipróbálása, az egész napos tánctanulás, zeneoktatás játékos formában vezette be a résztvevőket a magyar népi tárgy- és zenei kultúrába, anélkül, hogy ez erőltetett vagy iskolaszagú lett volna."

A résztvevőket a megnyitón Szalay József polgármester köszöntötte, majd egy tréfás vetélekdőfolyam vette kezdetét, mely felmérte a jelenlevők néprajzi ismereteit. Este Kovács László magyarországi népzenész, hangszerkészítő tartott bemutatóval egybekötött ismeretterjesztő előadást a népi hangszerekről, majd Nagy Viviennel együtt ők muzsikáltak a táncházban is, ahol Gálik Gábor, az Ifjú Szivek táncosa oktatott dunántúli és moldvai táncokat. A kultúrház kistermében Etnovilág címmel egy kamarakiállítást is megnyitottak, melyen a féli és vőki népi tárgykultúra emlékeit, valamint a XX. század első feléből származó helyi dokumentumokat tekinthettek meg az érdeklődők.

Szombaton a helyi cserkészház udvarán már kora reggel elkezdődött az egyik legnépszerűbb programpont, az EU-konform házi disznóölés. Az érdeklődők bekapcsolódhattak a feldolgozás teljes folyamatába, melynek végtermékét este el is fogyasztották vacsorára.

Eközben a helyi alapiskola épületében a rozsnyói Búzavirág néptáncegyüttes táncosai oktattak táncokat, Kovács Lászlónál és Nagy Viviennél pedig furulyázni és citerázni tanulhattak az érdeklődők. A zene és a tánc iránt kevésbé fogékony résztvevőkre kézműves-foglalkozások vártak. "A program összeállítása során arra törekedtünk, hogy a foglalkozások a népi tárgykultúra minél több területét felöleljék, főként a mindennapi használati eszközök előállítását akartuk bemutatni, így a résztvevők fésűt faraghattak, seprűt köthettek, kosarat fonhattak, agyageszközöket készíthettek, vagy éppen párnát varrhattak" - mondta Farkas Márta. Ezen kívül volt bőrművesség, sípfaragás, nemezelés, lőszőrékszer-készítés, horgolás. Főként a lányok körében örvendett nagy népszerűségnek a viaszos kendőfestés. Az érdeklődők megismerkedhettek a sajtkészítés alapjaival és kürtőskalács-készítéssel is.

Szombaton Korpás Éva népdalénekes adott koncertet, az esti táncházban pedig Hanusz Zoltán zenekara húzta a talpalávalót.

forrás: www.ujszo.sk

A rendezvényen Udvardról csak Vida Réka vett részt, ugyanis éppen ezen a hétvégén volt a bérmálkozás falunkban, és sok-sok cserkész emiatt nem tudott elmenni.

2010. október 6., szerda

Aradi vértanúkra emlékeztünk

"A 13 aradi vértanú közül a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt. Sápadtan, de keményen lépkedtek a vesztőhelyre.

Elsőként POELTENBERG JENŐT vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű volt.
TÖRÖK IGNÁC szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.
LAHNER GYÖRGYNEK aznap volt az 54. születésnapja.
NAGYSÁNDOR JÓZSEF az utolsó pillanatig szivarozott.
Ezután következett a halkan imádkozó KNÉZICH KÁROLY:
Őt AULICH LAJOS követte.
LEININGER-WESTERBURG KÁROLY sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon magas ember volt.
Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem DAMJANICH JÁNOS, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett fojtania.
GRÓF VÉCSEY KÁROLY végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt, akitől elbúcsúzhatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg.

A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett."


Október 6-án délután minket is megkértek, hogy néhány cserkész képviselje a csapatunkat az aradiak tiszteletére celebrált esti szentmisén és az azt követő megemlékezésen. Králik Vivien a Méhecske őrs tagja még verset is szavalt.


2010. október 2., szombat

Az első közös őrsi

 Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy erdő, s ennek az erdőnek, és mezőjének állatkái idén télre behúzódtak egy házikóba, hogy a Méhecskék, a Kaméleonok és a Mormoták, együtt töltsenek egy teljes délutánt. Ki-ki a maga módján tekintett e különös szövetségre, de mi most már, egy nagy család vagyunk.

Hogy félre ne értessék a dolog, aMéhecske, a Kaméleon és a Mormota őrsök ezentúl együtt járnak majd őrsi összejövetelekre, együtt játszanak, dalolnak, teáznak és még sok minden mást :-)
Október 2-án tartottuk az első ilyen különleges alkalmat. Voltunk vagy három tucatnyian. S mivel ilyen szép számban összejöttünk, egyesítettük erőinket:-) meg a takarításhoz fűzött mélységes kapcsolatainkat és kifényeztük az erdei vadlakot:P vagyis az udvardi cserkészlakot. Jutalmul kis tea és játék közben kipihentük magunkat, hogy elég erőnk legyen a szülinapost az égig dobálni...ugye René?

S midőn az idő misét hozott, megtanultuk mi az önfegyelem, tolerancia és a család. Mise után kileheltük magunkból még a maradék szusszt is röp- és kosárlabdázás közben és munkánk végeztével hazamentünk.

Itt a vége, fuss el véle, ha meg nem hiszed, legközelebb gyere el!!!