Csotthon - költözés

November 26-án sikerült átköltöznünk az eddigi csotthonunkból egy átmeneti helyre.
Kb. 2005 tavaszán költöztünk vissza a falu legöregebb épületébe, a régi plébániára. Tibor atya jóvoltából  szinte az egész épület adta lehetőségeket és teret élvezhettük. 2011-re az épület állapota jelentősen megromlott. Az új plébánia felépülésével már kevesebb figyelmet szenteltünk az öreg épület karbantartására.

Jelenleg az egyik cserkészszülő vállalatának köszönhetően egy családi házban húztuk meg magunkat előreláthatóan ideig-óráig. Sajnos jelen pillanatban semmilyen kilátásunk sincs egy saját csotthon szerzésére.

A pakolás aránylag simán ment, 8-10 térésnyi utánfutóval már át is cuccoltunk a Zsombék 12-es házszám alá. Remélhetőleg az új hely a csapat és az őrsök jó szolgálatában áll majd.

Zolti

Vezetői konferencia és mulatság

2011. november 18-20. között tartotta őszi cserkészvezetői konferenciáját a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. Az aktuális ügyek megvitatása mellett lehetőség nyílt a tapasztalatcserére, és persze a szórakozásra is.
Péntek estére csaknem 30 cserkészvezető gyűlt össze, majd másnap újabb 10-15-en csatlakoztak. A konferencia a vezetőképző táborok és a IV. Szövetségi Nagytábor értékelésével kezdődött, melyeket aktív eszmecsere kísért a résztvevők körében.

Török András ismertette a Mária Út elnevezésű kezdeményezést, cserkészszövetségünk a kiépítés felvidéki koordinátora lesz. Ezek után szó esett a nevelési koncepciót megelőző állapotfelmérő kérdőív eredményeiről, az MCSSZ külügyi vezetőjétől megtudhattuk, hogy milyen lehetőségeink vannak a WOSM tagsággal kapcsolatban, foglalkoztunk a februárban esedékes tisztújítással és a szövetségi szintű rendezvényeinkkel is. Zárásként két csoportra osztódtunk: a csapatparancsnokok folytatták a tavasszal megkezdett fórumukat, míg a többiek Ondro nevű szlovák cserkésztestvérünktől hallhattak a szlovák és cseh cserkészek próbarendszerének felépítéséről.

A hivatalos program véget ért, de a nap még nem. Ugyanis az este a Három Patak együttes vezette táncházzal zárult.

Forrás: www.szmcs.sk (Bodzi)
Foto: Sexiláb

Udvardról Salgó Viktória, Dékány Andrea és Hodek Zoltán vettek részt.

Vezetői megbeszélés

Az elso Viki altal vezetett meeting jegyzőkönyve:





2011_11_04 meeting jegyzokonyv -

Boszorkányszombat

Az udvardi 28. sz. Kaszap István cserkészcsapat roverjei aktív szervezői munkával láttak hozzá az október utolsó hétvégéjén megrendezett "Boszorkányszombat" programjainak megszervezéséhez. Az udvardi csapat erősen kiscserkészorientált vezetői önmaguk keretein túllépve meghívták a körzet kiscserkészeit is.

Meghívásunkat elfogadta Kürt, Garampáld, Kisgyarmat, Nagymegyer és természetesen Udvard csapata is.
Az így összeverbúválódott gyereksereget (közel 70 kiscserkész és vezető) Zoraida köszöntötte a boszi- és varázslóképzőben, majd bemutatta a professzorokat és segédeiket, valamint elosztotta a kis tanoncokat négy csoportra.

Az őrült bájitalkeverő Jucovszky professzornál varázsfőzetet készítettek és elővarázsoltak a láthatatlan bűbáj szövegét. Akácia professzor megmutatta, hogyan készíthetnek maguknak igazi Varázsbarátot fakanálból, aki mindig vigyáz majd rájuk. Bibircsóka professzor és segédei boszorkány make-up-ot varázsoltak az arcukra. Míg Albusz Matyidór professzorral gyakorolták a boszorkányok és varázslók fő erényét a jókedvet és a játékot.

Amikor már mindenki kellőképpen elsajátította a boszorkánymesterségek csínját-bínját egy boszorkányszerencsekerék mérkőzésben összemérhették boszi-intelligenciájuk szintjét is. Ha valakit elkerült volna a szerencse, akkor volt esélye még a varázspexeso játékban babérokat aratni. A versenyzők mindegyike ajándékokkal lett gazdagabb.

Vacsora után már jóllakottan ugyan, de a félelemtől gombóccal a torkunkban lépegettünk az udvardi cserkészotthon pókhálós pincéjének korhadt falépcsőin, ahol hangulatos gyertyafénynél a cserkészszellem védelmező szárnyai alatt rátaláltunk Moanára, aki ősi szokás szerint kinevezett minket igazi boszorkányokká és varázslókká.

Miután mellünkre tűzték a boszik billogos jelét, csiribá-sörprőnkre ülve szálltunk hazafelé, a teliholdas éjszaka leheletfinom zúzmarával borított varázspálcánk suhintásában.

Egyedül a nagymegyeri cserkészek voltak olyan bátrak, hogy a cserkészotthon denevér és pókokkal lakott sarkaiban hajtották álomra a fejüket, és ők vasárnap reggel vonatoztak haza otthonukba.

Jó volt egy helyen ennyi kiscserkészt látni. Köszönjük a vezetőiknek, hogy elhozták őket hozzánk és azt is, hogy otthon időt nem sajnálva áldozatokat hoznak a legkisebbek élményteli szórakozása érdekében.  A rendezvényt támogatta: a szlovákiai magyar mágneses viharoktól irtózó vasorrú boszorkányszövetség alapítványa az SZMMVIVBSZA és Kismedve:)

Zolti & Dandi

  

Újra a Remény hasábjain

A Remény katolikus hetilap hasábjain olvashattak rólunk az olvasók. A XXII. évfolyam 42. számának 2011. október 16-án megjelent lap 13. oldalán számol be a szerző (Dékány Andrea) a "Kövess engem!" c. rendevényünk élményeiről.

Büszkék vagyunk, hogy cserkészmunkánk vallás-nevelési céljainak megvalósítása maradandó nyomokat hagy az egyetlen magyar katolikus hetilap hasábjain.

Leszek a barátod

A nagysikerű családok délutánját két héttel később, a 10-16 éves korosztály követte a közelebb kerülésben Jézushoz. Amikor mottót kerestünk ennek az akciónak több variáció megfordult a fejünkben. Leszel a barátom?, Jézus a barátod...., végül a fenti címben állapodtunk meg, így utólag helyesen döntve. Azóta fogalmazódott meg bennem, hogy mennyi mindent jelent ez a mondatocska. Nyitottságot, feltétel nélküli elfogadást, visszamosolygást a másik mosolygó tekintetére, összekulcsolt kezeket, akik segítik egymást. Nekünk, cserkészeknek, akik minden nyáron úgy megyünk el táborozni, hogy sokszor nem ismerjük az együtt táborozó csapatokat, talán megfordul a fejünkben, hogy „idegenekkel” jó lesz-e a tábor. De ezek a kételyek mindig szertefoszlanak, hisz nem voltam még olyan táborban, ahonnan szívesen jöttem volna haza, ahol ne szereztem volna új barátokat, akiktől fájó szívvel köszönök el. Valljuk be, könnyű dolgunk van, hiszen régen, még kiscserkész korunkban belénk ültették a nyitottságot, bárhol, bármilyen körülmények között képesek vagyunk barátokat szerezni és azt mondani, ha más nem akar, én leszek a Te barátod. Jézus sem válogat közöttünk, mindannyiunk felé nyit, és várja, hogy nyújtsuk a kezünket felé, visszamosolyogjunk a hívására.

Csodás, napsütötte őszi időben találkoztunk szombaton. Nagy meglepetésünkre akadtak szép számban olyanok is, akik nem cserkészek. Mivel a puding próbája az evés, feltettem magamban a kérdést, vajon tényleg olyan jól működik a cserkészek nyitottsága mások felé, mi tényleg bárkinek tudunk a barátai lenni? Majd most kiderül- mondogatta bennem a kisördög. Egy nagyon egyszerű példával kezdődött a kíváncsi tekintetek kielégítése. Kezemben egy jó erősen összekötött kötéllel szemléltettem, milyen a jó barátság- erős, mindent kibír, és nagyon nehezen lehet szétszakítani.

Ezen a példán fölbuzdulva 4 kis csoportra osztottuk a gyerekeket, és összekötöztük őket a kezeiknél fogva. Egy térkép segítségével meg kellett találniuk a falu 4 pontján 4 állomást, megoldani a 4 apostol igencsak kacifántos, összekötött kézzel nehéznek tűnő feladatát. A feladatok megoldása csak akkor sikerülhetett, ha a csapatok kellőképpen figyeltek egymásra, összedolgoztak, megbarátkoztak az addig ismeretlen emberkékkel is. Így ugráltak végig az óriás ugróiskolán, egyensúlyoztak kanálban labdát a kacskaringós úton, céloztak minél pontosabban a társuk kezével együtt és bújtak át Jakab apostol „barlangjain” úgy, hogy nem értek hozzá a barlangok falához. Minden állomásnál kaptak egy darabkát a barátság jelképéből. Miután mindenki sikeresen visszatért a kiindulópontba, a csapatok közösen összerakták a jelképet. Ez a feladat csak úgy sikerülhetett, ha minden csapat megfelelt az apostolok feladatainak, és megszerezte a kép egy darabját. 

A kacifántos feladatokban megéhező csoportok korgó gyomrát az otthonról hozott sütikkel csillapítottuk, amit sok esetben a gyerekek együtt készítettek anyukájukkal, és be kell vallanom, kiválóan sikerültek! A következő feladatban mindenki egyénileg, a saját ízlése szerint készítette el a papírfigurát olyan szépre, mintha a legjobb barátjának (Jézusnak) készítené azt. Majd kis gondolkodás után ráírtuk, mit köszönünk meg Jézusnak, amiért hálásak lehetünk Neki az életünkben. Az elkészült színes figurákat egy óriásplakátra ragasztottuk a barátság jelképével, majd a templomban közösen kifüggesztettük. 

Miután megérkezett Vadkerti József cserkészatya, betömörültünk a jó meleg kisszobába, hogy meghallgassuk előadását a barátságról, Jézus hívó szaváról. Az előadás nagyon tanulságos volt, a gyerekek tágra nyitott szemekkel és fülekkel figyeltek, válaszoltak kérdéseire, nagyokat nevettek Józsi atya példáin, amik a gyerekek nyelvén szóltak. Az előadás befejeztével saját szavainkkal megköszöntük Jézusnak az együtt eltöltött időt, hogy egymás barátai lehetünk, majd átvonultunk a templomba, hogy részt vehessünk a legszentebb áldozatban, elfoglaljuk a helyet, amit Jézus kínál nekünk asztalánál. Egy újabb sikeres rendezvényt tudhatunk magunk mögött, bízom benne, hogy a gyerekek egy más szemszögből is megláthatták Jézust, aki a barátunk.

Jucu

Aradi vértanúkra emlékeztünk

A Dalárda harsogó férfihangai törték meg a monoton esti zajt az udvardi kopjafa közelében. Az Aradi vértanúk emlékére összegyűltek a falu lakosai, főleg a Csemadok és a cserkészek hűséges tagjai.

Az emlékezés már a szentmisén elkezdődött, majd mindenki átvonult a kopjafához. A kisebb embersereget Salgó Tibor a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte. Králik Vivien (Zelenoocko) elszavalta Tóth Kálmán: Mikor az akasztófákat faragták c. versét.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Pöltemberg függ majd ezen;
Oly gyanútlan, oly vidám,
Olyan deli, olyan ép,
S holnap ezen fojtja meg
A nyomorú söpredék

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Holnap Török függ majd ezen;
Nagy tudomány... mostan is
Olvas egész éjen át...
S holnap ezen köti föl
A tudatlan butaság.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Lahner György függ majd ezen;
Maga volt a becsület,
Mely erényit elfödi,
S holnap itt a szemtelen
Becstelenség felköti.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Holnap Knézics függ majd ezen;
Tiszta szent volt; harc előtt
Imádkozott mindenütt,
S fölfeszítik reggel ők,
Kiknek nincsen istenük

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Nagy-Sándor függ majd ezen;
Honszerelmes nagy vitéz,
A hazáért halni kész,
Jaj, hogy itten öli meg
A hazátlan gyülevész!

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Leiningen függ majd ezen;
Fejedelmi sarjadék,
Büszke, nemes, lovagi,
S nyirkos kézzel fojtja meg
Holnap a sehonnai!

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Holnap Aulich függ ezen;
csupa emberszeretet,
Szíve olyan fenn dobog,
s viradóra megölik
Embertelen zsarnokok.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Damjanich függ majd ezen;
Minden lépte diadal,
Babérokban járt övig,
S a gyávák, kik szaladtak,
Holnap a hőst felkötik.

Mit faragsz, ács, mit faragsz
Itt a késő éjjelen?
- Akasztófát faragok,
Vécsey függ majd ezen;
Nagylelkű, ki nem tiport
Földre sujtott ellenén,
Mostan kézre ő jutott,
S meghal hóhér kötelén.

Az úristen verje meg,
Ne bocsásson meg nekik,
Kik velem itt e kilenc
Akasztófát ültetik;
S azoknak, kik hajnalon
Itten vesztik életük:
Mindörökkön örökké
Áldva légyen szent nevük.


Cserkészek létszáma a rendezvényen: 25