Idén ünnepli csapatunk hivatalos megalakulásának 17. évfordulóját. Ebből az alkalomból néhány meglepetéssel szolgáltak a csapat vezetői a gyerekeknek. Kérdezzünk meg valakit a csapatból, hogy hogyan élte meg ezt az eseményt....- Jucu, te hogyan emlékezel erre a napra?
Ilyen ,,finom" csapatávfordulónk még sose volt. Szeretjük a hagyományos dobos tortát is, de a csokiszökőkútból folyó belga tejcsokiba mártott gyümölcsök....most is összefut a nyál a számban, ha erre gondolok. Ha egy pillanatra sikerül elvonatkoztatnom ettől a mennyei eledeltől, és visszagondolok május 9-ére, igazi ok volt az ünneplésre.
Bár azt mondják (főleg egyetemista körökben:), arra nem nehéz okot találni, a csapat szülinapja mellett az udvardi elsősegélynyújtó team 2. helyezése megduplázta az örömöt. Így összegyűlt a sok kíváncsi emberke a szentmise után, hogy várjuk a versenyről hazatérő kis csapatunkat. Még fogadást is kötöttünk a helyezést illetően.
A legnagyobb játék közepette aztán megérkezett a csapat, és jól átvertek bennünket. Az utolsó előtti hely okozta szomorúsággal arcunkon énekeltük kopjafánk árnyékában a cserkészindulót, majd vonultunk át a meglepi színhelyére, ahol már kellőképpen csordogált a sokak szerint boldogságot okozó finomság. Mikor már mindenki kellőképpen összecsokizta a cserkészingét, füle, orra is csokis volt jött a második meglepetés, a versenyző csapat elárulta a jó hírt, hogy nem is az utolsó előtti hely a miénk, hanem a szép második.
Ennek örömére lufik potyogtak az égből, és szökőkútban maradt összes csokit befaltuk anyukáink és a vasárnapi ebéd nagy örömére. Minden szülinapon kívánhat az ünnepelt, én azt kívánom a csapat nevében, folyjon jövőre és még sok évig csoki a szülinapunkon.- Köszönjük a véleményedet, a jókívánságokhoz csatlakozom az udvardicserekesz.sk nevében is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése