Kiscserkésztanyázás

Hol volt, hol nem volt messze az operenciás tengeren is túl valahol Szlovákia  meseerdejében tanyáztak a kék kicsi törpök. Kik is ők ?? Hát Udvard és Kürt kiscserkészei. Aprajafalvát augusztus 26-án foglalták el, amikor a sok kis kék törp elindult megkeresni Hókuszpókot. Hókuszpók nyomai Sárai Attila atya plébániájához vezetett minket. Itt építettük fel gombaházainkat.

Aprajafalvát most Törpanyó (Tünci) irányította, mert Törpapa (Balázs) elment törp bogyót keresni, mivel elfogyott! Rólunk Törpanyó gondoskodott, próbáltuk követni utasításait, hogy legalább így segítsük Törpapát. Aprajafalva  lakóihoz szombaton megérkeztek a Törpicúrok (Katicabogár őrs –Udvard ovis kiscserkész jelöltjei) is, akiket szívesen fogadtunk és láttuk vendégül Aprajafalván. A Törpicúrok egy napig vettek részt Aprajafalva életében, sok új dologgal ismerkedtek meg, részt vettek egy törpolimpián, ahol megmutathatták milyen erősek, ügyesek, éberek, gyorsak, segítőkészek és hogy milyen jól tudnak együtt csoportban dolgozni. Persze nem utolsó sorban ők is elkészítették  varázs karkötőiket, amikkel képzeljétek el Hókuszpók nem láthatta a kis törpöket.

Aprajafalva életét  Hami kuchtái édesítették meg, Törperős törpjei bátorították, Tréfi törpjei  pezsdítették fel mindennapjainkat és Nótata, segédjeivel együtt, gyönyörű dalokkal tette szebbé napjainkat.

Aprajafalva lakói részt vettek egy önkéntes munkán, ahol a focipályát szépítették a törzs vezetésével. Sárai atyának  hála részt vehettünk  egy pompás igazi törplakomán, ahol a falu lakosai láttak vendégül minket. Minden törpöt más – más család látott vendégül, merem állítani  én, Lusti, hogy  minden törp jóllakva és elégedetten tért vissza gombaházaiba és gombaszobáiba. Ezért Sárai Attila atyának és a falu lakosainak lehetünk hálásak, akik befogadtak minket.

A törpök megismerkedhettek  Nagyölved szép és izgalmas tájaival, ahol egy meseerdő keretein belül megmutathatták bátorságukat és rátermettségüket is. A meseerdő útját Törpapa mutatta meg, aki próbálta elterelni Hókuszpók figyelmét arról, hogy mi itt vagyunk a közelben és nehogy törplevesként végezzük. Törpapa csak rövid időre jött haza, de Haminak oda adta a szörp receptjét és Hamira bízta. A törpök meseerdő keretein belül próbálták kikerülni Hókuszpókot, de a végén a begyűjtött varázsporral megszelídítettük őt. Hókuszpók egy fa alatt pihent, Sziamiau is aludt, így sikerült a törpöknek elvarázsolni őket. Hókuszpók ezután csak jókat cselekedett és nem is bántotta többé a kis kék törpöket. Így együtt lakomázhatott velük Aprajafalván a menü persze nem más mint Hókuszpók kedvenc kajája volt és ez nem más, mint a LECSÓ. Ezután Törpanyó Törpapával karöltve egy törpdiscót szervezett nekünk, ahol törpzenére bulizhattunk, és a két kedves szakácsnéni fincsi törplakomával kedveskedett nekünk.

Kürt fiú őrse, akinek Tréfi volt  a vezetője  kiscserkesz fogadalmukat újították meg, és Udvard lány és fiú őrse, ahol Dóri és Balázs az őrsvezető, cserkész fogadalmat tettek ezen a gyönyörű ünnepi estén.

Szomorú törpöt még soha senki sem látott,  tudni illik mi nagyon vidámak vagyunk, de amikor el kellett hagynunk  Aprajafalvát mindenki szomorkodott. Még Hokuszpók szemében is csillogtak a szomorúság könnyei. De lehet jövőre újra ellátogatunk Aprajafalvára, sose lehet tudni mikor toppan be Törpapa, hogy segítsünk neki.

Lusti és Hami
28. sz. Kaszap István Cserkészcsapat - Udvard

Zöld ház tábor, Torockó

"Youth for green living"


A nagytábort még éppen hogy csak kipihentük, de 6.-án már új élmények vártak ránk, mivel azon szerencsések közé tartozhattunk, akik résztvevői lehettek a torockói Zöld Ház Tábornak.

Mi felvidékiek már szombaton útnak indultunk, és ellátogattunk az Agostyáni Öko faluba, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Aztán csatlakoztunk a budapestiekhez, és velük együtt elindultunk Torockóra, de Kolozsváron is gyarapodott a csapat, mivel újabb táborozók csatlakoztak hozzánk. 9-10 órás út után megérkeztünk a táborhelyre, persze mindenki hulla fáradt volt.

Másnap csoportokra oszlottunk, s különböző feladatokat kaptunk. Az egyik csoport fotózott, a másik a vizet vizsgálta, valaki a kérdőíves csoport tagja volt, ahol az oda látogató turistákkal, és a helyiekkel beszélgettek, valaki pedig a művészeti csoport tagja volt, ahol valami kreatív dolgot kellett készíteni, s mindezeket a Székelykő megmászása közben. A délutáni csoportos foglalkozáson megbeszéltük, hogy hogyan fogjuk előadni mindazt, ami az aznapi feladatunk volt.


Az esti foglalkozáson a csapatok előadást tartottak a nap eredményeiről, az összegyűjtött tapasztalatokról, amit a többiek figyelmesen végighallgattak. Kedden a frissítő reggeli torna után megismerkedtünk Torockó nevezetességeivel. Voltunk a bányászházban, ami a környék legrégebbi épülete, megtekintettük Anna néni és Ida néni magángyűjteményét, a Néprajzi múzeumot, és a hagyományos 280 éves vízimalmot. Délután szemetes zacskókat osztogattunk, és arra kértük a helyieket, hogy hétfőig szelektíven gyűjtsék a szemetet. Este szintén beszámoltunk aznapi munkánk eredményeiről, és megosztottuk egymással tapasztalatainkat, aztán Ági bemutatta a torockói népviseletet, énekelt és megismertette velünk az unitárius egyházat. Másnap délelőtt ismerkedős játékokat játszottunk, délután pedig hosszasan elbeszélgettünk a szelektív hulladékgyűjtésről és az atomerőművekről, este pedig divatbemutatót tartottunk, a ruhákat pedig hulladékból készítettük. Csütörtöki túránk alkalmával elmentünk a torockószentgyörgyi várromba, amit már a Székelykő tetejéről is megcsodálhattunk, s közben szemetet gyűjtöttünk, persze szelektíven, miután visszatértünk megnéztük az Új Eldorádó című filmet, ami Verespatakról szól, aztán elbeszélgettünk a látottakról. Pénteken a Tordai sóbányába látogattunk el, ahol lehetett csónakázni, mini golfozni, bowlingozni, asztali teniszezni, fel lehet ülni az óriáskerékre és még sok minden mást csak sajnos nekünk nem volt rá időnk.

Következő megállónk a Tordai hasadék volt, amiről már rengetek legendát hallottunk. Szombati uticélunk Verespatak volt, ahol óriási káosz van, mivel egy kanadai vállalat pár tonna aranyért egy egész hegyet akar lerombolni, ezzel veszélyeztetve az ottani élővilágot s Verespatakot. Voltak, akik a szénafesztiválra mentek, de valakik inkább a római kori aranybányába látogattak, mindkettő egyaránt érdekes volt. Az utolsó kirándulónapon a Szkerisórai jégbarlangot néztük meg, amit leginkább egy óriási jégszekrényhez lehet a leginkább hasonlítani. A tábor utolsó napján összeszedtük a szemetes zacskókat, elkészítettük a kiállítást, részt vetünk az unitárius templomban egy áhitaton, majd hivatalosan is megnyitottuk a kiállítást. Este a Székelykő lábánál a Gondűző helyett a tábortűznél gyűltünk össze. Másnap mindannyian szomorúan pakoltunk össze és búcsúztunk el egymástól, mivel mindannyian tudtuk, hogy haza kell mennünk.

A táborban nagyon jól éreztük magunkat, egy csodálatos helyen tölthettünk el nagyszerű 10 napot, újabb élményekkel lehettünk gazdagabbak, és rengetek új barátot szereztünk. Reméljük máskor is lesz lehetőségünk egy ilyen táborba részt venni.

Lencsés Erika



Fényképalbum: https://picasaweb.google.com/114719565661133290741/ZoldhazTaborTorockoAug7162011?authkey=Gv1sRgCPCf67mJoNKMWQ#  

4. Szövetségi Nagytábor - Ipolynyék

2011. július 25. és augusztus 3. között sor került a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség IV. Szövetségi Nagytáborára az Ipolynyék és Csall közötti Csali-völgyben.

A nagyszabású rendezvényen részt vett az SZMCS 33 cserkészcsapata, valamint magyarországi, vajdasági, erdélyi és kárpátaljai cserkészek is, így mintegy 600 fiatal táborozott együtt 6 altáborra osztva. A 300 éve befejeződött Rákóczi-szabadságharcot idéző történelmi környezetbe illesztett tíznapos sátorozás során a cserkészeknek lehetőségük volt kipróbálni a kézművesség számtalan formáját, bejárni a környező vidéket, ismeretségeket kötni határon innen és túl. Kocur László főszervező, és az őt segítő 38 fős szervezőcsapat úgy tervezte a tábort, hogy minden napnak legyen bizonyos fő motívuma. A cél az volt, hogy ezek a motívumok összhangban legyenek a cserkészmozgalmat átitató eszmékkel, így volt nap, amely az önkéntességről, az együtt dolgozásról, a kultúraápolásról, a testmozgásról, vagy éppen a környezettudatosságra nevelésről szólt. Az önkéntes munka keretében, Ipolynyék község önkormányzatával együttműködve, a fiatalok kitisztítottak egy tanösvényt, és rendbe hozták a helyi tájházat. A cserkésznapnak és zsibvásárnak elnevezett napokon pedig közel 50 programból választhattak a résztvevők. Volt ezek között (a teljesség igénye nélkül) néptáncoktatás a Hárompatak együttes vezetésével, 11 fajta kézműves-foglalkozás, sportolás, zsonglőrködés, kalandjátékok, kopjafafaragás, lovaglás, teaház, de akár zumbázhatott is, aki arra vágyott. A kuruc kor szellemében még bajuszversenyre is sor került! A nevezők némelyike már hónapokkal a tábor előtt elkezdte a „felkészülést”, hogy a megmérettetésen majd ő pödörhesse a leghetykébbre a bajszát.

             
Első ízben került megszervezésre a családos altábor. A 23 cserkészcsalád a majdnem 30 kisgyermek miatt nem a völgyben, hanem Ipolynyék község általános iskolájában volt elszállásolva, de sokszor kilátogattak a táborhelyre.

A nagytábor hivatalos honlapjára, a www.nagytabor.szmcs.sk -ra minden nap felkerült a tábori lap, képgalériával és videóval együtt. Ezek továbbra is elérhetőek, ezért megtekintésére buzdítok mindenkit, akit részleteiben is érdekel, hogyan töltötte 10 napját az ország legnagyobb magyar ifjúsági szervezetének 600 fiatalja!

Juhász Gergely

 Az udvardi csapat a legnagyobb altáborban LÉVÁBAN táborozott együtt a szepsi, kürti, nyékvárkonyi, egyházfai csapatokkal.



Udvardi fényképek:


Videók minden napról: http://www.youtube.com/user/nagytabor2011

Meseerdő

Már jó ideje nem láttuk Anikót a Katicák őrsi összejövetelein. Azt hittük biztos sokat kell tanulnia a vizsgákra, ma viszont kiderült, hogy az igazi oka a távollétének, hogy elrabolták. A Katicák sem voltak restek rögtön elindultak megkeresni segédőrsvezetőjüket. Találkoztak a Sajtkukacokkal, akik szívesen csatlakoztak hozzájuk, hogy segítsenek.

A nyomok a Kálváriáig vezettek, ahol átlépve a kapun az őserdőben találtuk magunkat. Meg is jelent a gonosz Sirkán, aki nem tagadta, hogy bizony ő rabolta el Anikót és fogva tartja. El is indultunk szépen egyesével a sűrű őserdőbe, hogy felderítsük hol rejtegeti a gonosz Sirkán szegény Anikót. Útközben találkoztunk Akelával a farkaspapával, akinél be kellett mutatnunk a családunkat, Kának a kígyónak segítettünk összepárosítani az évszakokat, majd Balu macival zenéltünk, aztán Hátinak, a kis elefántnak tanítottuk meg a színeket és a számokat, Bagirával utaztunk a különböző közlekedési eszközökkel, aztán jött Maugli, akinek segítettünk áthozni a labdáját a túlsó partról. Kiállva az összes próbát megérkeztünk Sirkánhoz, aki még egy utolsó kérdést tett fel nekünk az állatokról. Amikor mindenki jól válaszolt Sirkán belátta, hogy kénytelen lesz elengedni Anikót, mivel mi teljesítettük az összes feladatot, amit az utunkba gördített.

Nagy volt az öröm, főleg akkor, amikor cserébe Anikó átadott 1-1 dobozt a két őrs vezetőjének. Tudjátok mi volt bennük? Az őrsi nyakkendőink, amire már mindkét őrs nagyon várt. A haranglábnál minden kis Katica Katicabogár ígéretet tett, majd őket követték a Sajtkukacok is. Büszkén viselték mindannyian az őrsi nyakkendőket és hát örömünkben még játszottunk egy jót.

Dandi

Egy kis videó a történtekről:

Gyermeknap és kiállítás

Matyi egyszer azt mondta: Készítsen mindenki a csapatból valami kézügyességet! A többség engedelmeskedett is, és sorra hordtuk az ötletesebbnél ötletesebb kézzel készített dolgokat a cserkészotthonba. Június 4-ére Matyi elkészítette belőlük a kiállítást, amelyen mindenki megcsodálhatta a többiek művét, sőt még szavazni is lehetett rájuk. Az eredményt azóta is jól titkolja a zsűri, de majd egyszer biztosan megtudjuk :) Viszont ha már ilyen szép számban összejöttünk kicsik és nagyok, akkor játszottunk egy jót. A nagyobbak szerették volna megtanítani a legkisebbeket is métázni, de a vihar visszakergetett bennünket a csotthonba. Ugyan voltak, akik kicsit eláztak, de ez nem szegte a kedvünket, folytatódhatott a játék, móka, kacagás.

Dandi

A LEG-ek útja

A részletes programot keresd csapatunk facebook-oldalán: http://www.facebook.com/event.php?eid=189874394386710&index=1

A kirándulás programja:

Péntek

12:00 – indulás Udvardról

16:30 – Havránok-i skanzen, Szentmáriai víztározó

19:00 – szállás (Nagybobróc - Bobrovec)

19:30 – vacsora

20:30 – esti program

22:00 – takarodó

Szombat

7:00 – ébresztő

8:00 – reggeli

10:00 – Csorba-tó

11:30 – Lőcse – városnézés

14:00 – Ősz-szakál forrás, ebéd

16:00 – Szepesi vár

19:00 – szállás (Tamásfalva)

19:30 – vacsora

20:30 – esti vigalom

22:00 – takarodó

Vasárnap

7:00 – ébresztő

8:00 – szentmise

9:00 – reggeli

11:00 – Tamásfalvi-kilátó

13:00 – indulás haza

19:00 – érkezés Udvardra

Utikönyv: innét letöltheted PDF formátumban


A LEG-ek útja az udvardi cserkészek LEGfrissebb élményeinek forrása volt. Péntektől vasárnapig sok kilométert és látnivalót kínált az autóbuszkirándulás, melyet a 28. sz. Kaszap István Cserkészcsapat szervezett. A résztvevők életkora 6-tól 60 éves korig terjedt. Igen, a cserkészszülők is elkísérték a legkisebbeket. Az első nap a liptói víztározó (Liptovská Mara) fölött megbúvó ősrégi skanzent tekintettük meg, ahol eredeti 2000 éves emberi csontokat is láthattunk. Az estét Nagybobrócon (Bobrovec) vészeltük át a Magas-Tátra fölött cikázó villámok csattogása fényében.

Szombaton rövid túrát tettünk a LEGszebb tátrai tó, a Csorba-tó (Štrbské pleso) környékén, majd Lőcse (Levoča) archaikus városát vettük célba. Itt a LEGnagyobb gótikus stílusban faragott faoltárt, Pál mester művét csodáltuk meg. A főtéren megtekintettük a néhai városháza árkádos épületét, majd Pál mester műhelyében berendezett kiállítást is, ahol testközelből vehettük szemügyre az utolsó szlovák 100 koronáson látható Szűz Mária szobrát. Korgó gyomrunkat egy tipikus szepesi "salaš"-on tömtük meg, majd az út porát a poprádi Aquacity-ben mostuk le. Ekkor már javában szakadt a májusi "aranyat érő" zivatar. Éjjel Szepestamásfalván (Spišské Tomášovce) hajtottuk álomra fejünket.

A vasárnapi szentmise után a Szlovák Paradicsom LEGszebb és a szülők számára talán LEGfélelmetesebb kilátójához barangoltunk el. Ekkor már éreztük lábainkban a megtett kilométereket, de utunkat töretlenül folytattuk a Szepesi vár (Spišský hrad) felé. Közép-Európa LEGnagyobb várromját a Szürke-Szakál (Sivá Brada) nevű forrás érintésével közelítettük meg. Az érdekes természeti képződmény láttán megújult erővel másztuk meg a méretével és gazdagságával lenyűgöző várromot.

Késő este gurult be az autóbusz Udvardra, ahol az itthon maradottak már türelmetlenül vártak minket. Fárasztó, élménnyel teli és léLEGzetelállító kirándulás volt.

Jó munkát!

Majthényi megemlékezés

Majthényi Adolf halálának 140. évfordulója alkalmából hasonlóan mint búcsúkor, kivonultunk a kálváriára és egy rövid ünnepség keretében megemlékeztünk Majthényi Adolfról. Ezen ünnepségből mi cserkészek is kivettük a részünket, voltak akik az irodalmi színpad összeállításában szavaltak, mások gitár és dobkíséretben énekeltek. A koszorúzást követően, ünnepi szentmisén vettünk részt.

Dandi