Kálváriabúcsú

Az idén a kálváriabúcsú szeptember 18-ára esett. Ezzel egyidőben zajlottak az udvardi falunapok is.

Cserkészeink némiképp hozzásegítettek a falumúzeum - Csemadok-ház udvarában szervezett rendezvények előkészítésében. Felfújtunk egy kazal lufit, és nagyméretű plakátokat festettünk a II. világháborús MILITARI kiállításra ill. nótanapra.

Vasárnap közel 50 cserkésszel jelentünk meg a tíz órakor kezdődő keresztúton és szentmisén. Sokan közülünk elég kómásan és fáradtan lézengtünk, mert egyenesen a tardoskeddi OAMB-ról futottunk be - ahol bizony nem sokat pihen az ember.

Mindezek ellenére kellemes őszi napsütésben, enyhe szellő kíséretében feszítetve tisztelegtünk a szentmisét záró himnusz alatt.

A kereszutat Nagy Tibor atya végezte, aki a szentmisét is bemutatta.
A résztvevők között jelen volt Csáky Pál, valamit sorain között talált helyet a kocséri Utassy Dóri és a szepsi Molnár Bence is.

zolti

OAMB - Tardoskedd

- No, jó volt?
- Jó.
- Megérte elmenni?
- Nem.
- Nem? Ha' miért?
- Mer'.

Kb. így  zajlott a társalgás a vasárnapi keresztút és szentmise közti üresjárásban a napsütéses kálvárián Sanyi és köztem. Úgy éreztem, mintha valami hiányzott volna a hétvégéből: a győzelem.


Az akadályversen és métabajnokság felkészülésen és szerencsén múlik. Ez utóbbinak magam is szemtanúja voltam. Elmondhatom, hogy az udvardi csapat teljesen felkészülten emelt fővel küzdött a bajnokságon. Mindezek ellenére nem lettünk döntősök, két meccset nyertünk kettőt pedig veszítettünk.

Sajnálom, hogy a csapatnak nem volt igazi trénere, aki a meccs alatt taktikai tanácsokkal látta volna el a csapatot, és amikor a pszichikai mélyponton voltak, felemelte volna őket a sárból.

Le a kalappal a csapat előtt, jövőre újra eljövünk, és megmutatjuk, hogy Udvard is meg tudja fogni a métaütőt, ráadásul vastag végivel!!!

Eredmények:

• Fülek - Udvard (25:51)
  
• Érsekújvár - Udvard (82:35)
  
• Udvard - Palást (58:32)
  
• Udvard - Szepsi (21:76)

A métacsapat tagjai:

Katona Erika
Lencsés Erika
Dékány Melánia
Králik Vivien
Vanya Sándor
Dudok Patrik

Turák Krisztián
Tanka László
Zsapka Levente
Suchánek René
Lencsés Richard
Gubo Szilvia
(Geszte)

zolti




A hivatalos beszámoló:





Érsekújvár, Szepsi, Nyékvárkony és Fél győzelmével végződött a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Országos Akadályversenye és Métabajnoksága, amelyet idén az érsekújvári járásbeli Tardoskedden rendeztek meg.

Bencze Dávid, a tardoskeddi 60-as számú Sík Sándor cserkészcsapat parancsnoka elmondta, a 16. alkalommal megrendezésre kerülő országos vetélkedőre végül a várt háromszázhatvan cserkész helyett háromszázhetvenen érkeztek. Sokan azért látogattak el Tardoskeddre a péntektől vasárnapig tartó rendezvény egy-egy napjára, hogy a cserkésztársaikat lelkesítsék. Az akadályverseny 15-20 kilométeres gyalogtúrából állt, ahol az egyes állomásokon különböző feladatokat kellett teljesíteniük a versenyzőknek, szerencsére az időjárás kedvezett a versenyzőknek. Az akadályversenyben két kategóriában mérték össze erejüket a versenyzők, a 15 év alatt Kölök kategóriában Nyékvárkony csapata győzött, Suhanc kategóriában Fél csapata.

A métabajnokság -- 14 főből álló csapatok egymás elleni labdajátéka – szombaton zajlott, ugyancsak két kategóriában. Kölök kategóriában Érsekújvár, Suhanc kategóriában Szepsi bizonyult a legjobbnak.
A két verseny között koncerte, táncházba várták az érdeklődőket. Nagy kihívás volt az országos rendezvény megszervezése a hatvan főt számláló tardoskeddi cserkészcsapat számára, de sikeresen helytálltak.
(Új Szó)

Kiscserkésztanyázás

Hol volt, hol nem volt messze az operenciás tengeren is túl valahol Szlovákia  meseerdejében tanyáztak a kék kicsi törpök. Kik is ők ?? Hát Udvard és Kürt kiscserkészei. Aprajafalvát augusztus 26-án foglalták el, amikor a sok kis kék törp elindult megkeresni Hókuszpókot. Hókuszpók nyomai Sárai Attila atya plébániájához vezetett minket. Itt építettük fel gombaházainkat.

Aprajafalvát most Törpanyó (Tünci) irányította, mert Törpapa (Balázs) elment törp bogyót keresni, mivel elfogyott! Rólunk Törpanyó gondoskodott, próbáltuk követni utasításait, hogy legalább így segítsük Törpapát. Aprajafalva  lakóihoz szombaton megérkeztek a Törpicúrok (Katicabogár őrs –Udvard ovis kiscserkész jelöltjei) is, akiket szívesen fogadtunk és láttuk vendégül Aprajafalván. A Törpicúrok egy napig vettek részt Aprajafalva életében, sok új dologgal ismerkedtek meg, részt vettek egy törpolimpián, ahol megmutathatták milyen erősek, ügyesek, éberek, gyorsak, segítőkészek és hogy milyen jól tudnak együtt csoportban dolgozni. Persze nem utolsó sorban ők is elkészítették  varázs karkötőiket, amikkel képzeljétek el Hókuszpók nem láthatta a kis törpöket.

Aprajafalva életét  Hami kuchtái édesítették meg, Törperős törpjei bátorították, Tréfi törpjei  pezsdítették fel mindennapjainkat és Nótata, segédjeivel együtt, gyönyörű dalokkal tette szebbé napjainkat.

Aprajafalva lakói részt vettek egy önkéntes munkán, ahol a focipályát szépítették a törzs vezetésével. Sárai atyának  hála részt vehettünk  egy pompás igazi törplakomán, ahol a falu lakosai láttak vendégül minket. Minden törpöt más – más család látott vendégül, merem állítani  én, Lusti, hogy  minden törp jóllakva és elégedetten tért vissza gombaházaiba és gombaszobáiba. Ezért Sárai Attila atyának és a falu lakosainak lehetünk hálásak, akik befogadtak minket.

A törpök megismerkedhettek  Nagyölved szép és izgalmas tájaival, ahol egy meseerdő keretein belül megmutathatták bátorságukat és rátermettségüket is. A meseerdő útját Törpapa mutatta meg, aki próbálta elterelni Hókuszpók figyelmét arról, hogy mi itt vagyunk a közelben és nehogy törplevesként végezzük. Törpapa csak rövid időre jött haza, de Haminak oda adta a szörp receptjét és Hamira bízta. A törpök meseerdő keretein belül próbálták kikerülni Hókuszpókot, de a végén a begyűjtött varázsporral megszelídítettük őt. Hókuszpók egy fa alatt pihent, Sziamiau is aludt, így sikerült a törpöknek elvarázsolni őket. Hókuszpók ezután csak jókat cselekedett és nem is bántotta többé a kis kék törpöket. Így együtt lakomázhatott velük Aprajafalván a menü persze nem más mint Hókuszpók kedvenc kajája volt és ez nem más, mint a LECSÓ. Ezután Törpanyó Törpapával karöltve egy törpdiscót szervezett nekünk, ahol törpzenére bulizhattunk, és a két kedves szakácsnéni fincsi törplakomával kedveskedett nekünk.

Kürt fiú őrse, akinek Tréfi volt  a vezetője  kiscserkesz fogadalmukat újították meg, és Udvard lány és fiú őrse, ahol Dóri és Balázs az őrsvezető, cserkész fogadalmat tettek ezen a gyönyörű ünnepi estén.

Szomorú törpöt még soha senki sem látott,  tudni illik mi nagyon vidámak vagyunk, de amikor el kellett hagynunk  Aprajafalvát mindenki szomorkodott. Még Hokuszpók szemében is csillogtak a szomorúság könnyei. De lehet jövőre újra ellátogatunk Aprajafalvára, sose lehet tudni mikor toppan be Törpapa, hogy segítsünk neki.

Lusti és Hami
28. sz. Kaszap István Cserkészcsapat - Udvard

Zöld ház tábor, Torockó

"Youth for green living"


A nagytábort még éppen hogy csak kipihentük, de 6.-án már új élmények vártak ránk, mivel azon szerencsések közé tartozhattunk, akik résztvevői lehettek a torockói Zöld Ház Tábornak.

Mi felvidékiek már szombaton útnak indultunk, és ellátogattunk az Agostyáni Öko faluba, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Aztán csatlakoztunk a budapestiekhez, és velük együtt elindultunk Torockóra, de Kolozsváron is gyarapodott a csapat, mivel újabb táborozók csatlakoztak hozzánk. 9-10 órás út után megérkeztünk a táborhelyre, persze mindenki hulla fáradt volt.

Másnap csoportokra oszlottunk, s különböző feladatokat kaptunk. Az egyik csoport fotózott, a másik a vizet vizsgálta, valaki a kérdőíves csoport tagja volt, ahol az oda látogató turistákkal, és a helyiekkel beszélgettek, valaki pedig a művészeti csoport tagja volt, ahol valami kreatív dolgot kellett készíteni, s mindezeket a Székelykő megmászása közben. A délutáni csoportos foglalkozáson megbeszéltük, hogy hogyan fogjuk előadni mindazt, ami az aznapi feladatunk volt.


Az esti foglalkozáson a csapatok előadást tartottak a nap eredményeiről, az összegyűjtött tapasztalatokról, amit a többiek figyelmesen végighallgattak. Kedden a frissítő reggeli torna után megismerkedtünk Torockó nevezetességeivel. Voltunk a bányászházban, ami a környék legrégebbi épülete, megtekintettük Anna néni és Ida néni magángyűjteményét, a Néprajzi múzeumot, és a hagyományos 280 éves vízimalmot. Délután szemetes zacskókat osztogattunk, és arra kértük a helyieket, hogy hétfőig szelektíven gyűjtsék a szemetet. Este szintén beszámoltunk aznapi munkánk eredményeiről, és megosztottuk egymással tapasztalatainkat, aztán Ági bemutatta a torockói népviseletet, énekelt és megismertette velünk az unitárius egyházat. Másnap délelőtt ismerkedős játékokat játszottunk, délután pedig hosszasan elbeszélgettünk a szelektív hulladékgyűjtésről és az atomerőművekről, este pedig divatbemutatót tartottunk, a ruhákat pedig hulladékból készítettük. Csütörtöki túránk alkalmával elmentünk a torockószentgyörgyi várromba, amit már a Székelykő tetejéről is megcsodálhattunk, s közben szemetet gyűjtöttünk, persze szelektíven, miután visszatértünk megnéztük az Új Eldorádó című filmet, ami Verespatakról szól, aztán elbeszélgettünk a látottakról. Pénteken a Tordai sóbányába látogattunk el, ahol lehetett csónakázni, mini golfozni, bowlingozni, asztali teniszezni, fel lehet ülni az óriáskerékre és még sok minden mást csak sajnos nekünk nem volt rá időnk.

Következő megállónk a Tordai hasadék volt, amiről már rengetek legendát hallottunk. Szombati uticélunk Verespatak volt, ahol óriási káosz van, mivel egy kanadai vállalat pár tonna aranyért egy egész hegyet akar lerombolni, ezzel veszélyeztetve az ottani élővilágot s Verespatakot. Voltak, akik a szénafesztiválra mentek, de valakik inkább a római kori aranybányába látogattak, mindkettő egyaránt érdekes volt. Az utolsó kirándulónapon a Szkerisórai jégbarlangot néztük meg, amit leginkább egy óriási jégszekrényhez lehet a leginkább hasonlítani. A tábor utolsó napján összeszedtük a szemetes zacskókat, elkészítettük a kiállítást, részt vetünk az unitárius templomban egy áhitaton, majd hivatalosan is megnyitottuk a kiállítást. Este a Székelykő lábánál a Gondűző helyett a tábortűznél gyűltünk össze. Másnap mindannyian szomorúan pakoltunk össze és búcsúztunk el egymástól, mivel mindannyian tudtuk, hogy haza kell mennünk.

A táborban nagyon jól éreztük magunkat, egy csodálatos helyen tölthettünk el nagyszerű 10 napot, újabb élményekkel lehettünk gazdagabbak, és rengetek új barátot szereztünk. Reméljük máskor is lesz lehetőségünk egy ilyen táborba részt venni.

Lencsés Erika



Fényképalbum: https://picasaweb.google.com/114719565661133290741/ZoldhazTaborTorockoAug7162011?authkey=Gv1sRgCPCf67mJoNKMWQ#  

4. Szövetségi Nagytábor - Ipolynyék

2011. július 25. és augusztus 3. között sor került a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség IV. Szövetségi Nagytáborára az Ipolynyék és Csall közötti Csali-völgyben.

A nagyszabású rendezvényen részt vett az SZMCS 33 cserkészcsapata, valamint magyarországi, vajdasági, erdélyi és kárpátaljai cserkészek is, így mintegy 600 fiatal táborozott együtt 6 altáborra osztva. A 300 éve befejeződött Rákóczi-szabadságharcot idéző történelmi környezetbe illesztett tíznapos sátorozás során a cserkészeknek lehetőségük volt kipróbálni a kézművesség számtalan formáját, bejárni a környező vidéket, ismeretségeket kötni határon innen és túl. Kocur László főszervező, és az őt segítő 38 fős szervezőcsapat úgy tervezte a tábort, hogy minden napnak legyen bizonyos fő motívuma. A cél az volt, hogy ezek a motívumok összhangban legyenek a cserkészmozgalmat átitató eszmékkel, így volt nap, amely az önkéntességről, az együtt dolgozásról, a kultúraápolásról, a testmozgásról, vagy éppen a környezettudatosságra nevelésről szólt. Az önkéntes munka keretében, Ipolynyék község önkormányzatával együttműködve, a fiatalok kitisztítottak egy tanösvényt, és rendbe hozták a helyi tájházat. A cserkésznapnak és zsibvásárnak elnevezett napokon pedig közel 50 programból választhattak a résztvevők. Volt ezek között (a teljesség igénye nélkül) néptáncoktatás a Hárompatak együttes vezetésével, 11 fajta kézműves-foglalkozás, sportolás, zsonglőrködés, kalandjátékok, kopjafafaragás, lovaglás, teaház, de akár zumbázhatott is, aki arra vágyott. A kuruc kor szellemében még bajuszversenyre is sor került! A nevezők némelyike már hónapokkal a tábor előtt elkezdte a „felkészülést”, hogy a megmérettetésen majd ő pödörhesse a leghetykébbre a bajszát.

             
Első ízben került megszervezésre a családos altábor. A 23 cserkészcsalád a majdnem 30 kisgyermek miatt nem a völgyben, hanem Ipolynyék község általános iskolájában volt elszállásolva, de sokszor kilátogattak a táborhelyre.

A nagytábor hivatalos honlapjára, a www.nagytabor.szmcs.sk -ra minden nap felkerült a tábori lap, képgalériával és videóval együtt. Ezek továbbra is elérhetőek, ezért megtekintésére buzdítok mindenkit, akit részleteiben is érdekel, hogyan töltötte 10 napját az ország legnagyobb magyar ifjúsági szervezetének 600 fiatalja!

Juhász Gergely

 Az udvardi csapat a legnagyobb altáborban LÉVÁBAN táborozott együtt a szepsi, kürti, nyékvárkonyi, egyházfai csapatokkal.



Udvardi fényképek:


Videók minden napról: http://www.youtube.com/user/nagytabor2011

Meseerdő

Már jó ideje nem láttuk Anikót a Katicák őrsi összejövetelein. Azt hittük biztos sokat kell tanulnia a vizsgákra, ma viszont kiderült, hogy az igazi oka a távollétének, hogy elrabolták. A Katicák sem voltak restek rögtön elindultak megkeresni segédőrsvezetőjüket. Találkoztak a Sajtkukacokkal, akik szívesen csatlakoztak hozzájuk, hogy segítsenek.

A nyomok a Kálváriáig vezettek, ahol átlépve a kapun az őserdőben találtuk magunkat. Meg is jelent a gonosz Sirkán, aki nem tagadta, hogy bizony ő rabolta el Anikót és fogva tartja. El is indultunk szépen egyesével a sűrű őserdőbe, hogy felderítsük hol rejtegeti a gonosz Sirkán szegény Anikót. Útközben találkoztunk Akelával a farkaspapával, akinél be kellett mutatnunk a családunkat, Kának a kígyónak segítettünk összepárosítani az évszakokat, majd Balu macival zenéltünk, aztán Hátinak, a kis elefántnak tanítottuk meg a színeket és a számokat, Bagirával utaztunk a különböző közlekedési eszközökkel, aztán jött Maugli, akinek segítettünk áthozni a labdáját a túlsó partról. Kiállva az összes próbát megérkeztünk Sirkánhoz, aki még egy utolsó kérdést tett fel nekünk az állatokról. Amikor mindenki jól válaszolt Sirkán belátta, hogy kénytelen lesz elengedni Anikót, mivel mi teljesítettük az összes feladatot, amit az utunkba gördített.

Nagy volt az öröm, főleg akkor, amikor cserébe Anikó átadott 1-1 dobozt a két őrs vezetőjének. Tudjátok mi volt bennük? Az őrsi nyakkendőink, amire már mindkét őrs nagyon várt. A haranglábnál minden kis Katica Katicabogár ígéretet tett, majd őket követték a Sajtkukacok is. Büszkén viselték mindannyian az őrsi nyakkendőket és hát örömünkben még játszottunk egy jót.

Dandi

Egy kis videó a történtekről:

Gyermeknap és kiállítás

Matyi egyszer azt mondta: Készítsen mindenki a csapatból valami kézügyességet! A többség engedelmeskedett is, és sorra hordtuk az ötletesebbnél ötletesebb kézzel készített dolgokat a cserkészotthonba. Június 4-ére Matyi elkészítette belőlük a kiállítást, amelyen mindenki megcsodálhatta a többiek művét, sőt még szavazni is lehetett rájuk. Az eredményt azóta is jól titkolja a zsűri, de majd egyszer biztosan megtudjuk :) Viszont ha már ilyen szép számban összejöttünk kicsik és nagyok, akkor játszottunk egy jót. A nagyobbak szerették volna megtanítani a legkisebbeket is métázni, de a vihar visszakergetett bennünket a csotthonba. Ugyan voltak, akik kicsit eláztak, de ez nem szegte a kedvünket, folytatódhatott a játék, móka, kacagás.

Dandi