Még valamikor a múlt évben döntöttünk úgy, hogy 2012-ben szervezünk egy többnapos motorostúrát. Először az itáliai Toszkánát szemeltük ki célul, de az idő és távolság tükrében ez egyre homályosabb tervé fakult. Póttervként maradt Horvátország, azon belül is a Plitvicei-tavak környéke.
2012 augusztus 20-án, Szent Isvtán napján indultunk útnak reggel 8 órakor. Azaz indultunk volna, ha objektív okok miatt nem csúszik az időpont délután egy óráig. Komáromban tankolás, pénzfelvétel bankomatból, és már süvítettünk is Keszthely felé, ami a mai célállomásunk…. – lett volna, ha elérjük. Útközben nem tudtunk ellenállni, hogy ne tekintsük meg Csesznek várát, délután Balatonfüred parkjában kerestük meg az első geocache-t.
Balatongyörökre már sötétben értünk, ahol egy kempingben foglaltuk el szállásunkat. Este kaja, pija, tüzijáték-hallgatás, mert látni nem igazán lehetett - és alvás egy – így utólag – elég tágas helyen. (Megtett táv: 245 km)
2012. augusztus 21.
Reggel sikerült a csajokat "kimenekíteni" a kempingből, így csak három személy árát fizettük. Néhány fotót készítettünk a mesés Balatonról és indultunk is tovább. Keszthelyen megálltunk egy nagy bevásárlóközpontban (Tesco), majd megvásárolt reggelinket Keszthely történelmi belvárosában fogyasztottuk el egy padon. Ez a régi biciklis időket idézte fel bennem.
Később a nagyrécsei Berényi fogadó teraszán pihentünk meg - bizony elég meleg volt, fogyott a sok ásványvíz. A határt átlépve Varasdon álltunk meg először. Meglepően jó minőségűek voltak a horvát utak és jól lehetett haladni a mellékutakon is. Varasdon nem tudtunk ellenállni egy McDonalds-nak, bekajáltunk a jó egészségtelen kajából.
Dandi nem tudott ellenállni a közelünkben megbúvó geocache-nek, így a vár tövében meg is találtam neki:)
Már késő este volt, mikor a fővárosba, Zágrábba érkeztünk. Nagy nehezen találtunk egy hostelt, ami szinte tele volt, es kb. 50,- Euroba kerult egy éjszaka egy főre. A hatágyas szoba elég kicsi volt, alig volt levegő...
Éjszaka kimentünk várost nézni, és hát elég jól szórakoztunk, találtunk vagy három geocache-t. (megtett táv: 205 km)
2012. augusztus 22.
Útban a Plitvicei-tavak felé megálltunk a Raztoke-i vízeséseknél, ahol megittunk egy finom kávét. Ez a hely a vízmalmairól híres, és szinte egy vízre épült falucskáról van szó.
A Plitvicei-tavak tényleg nem voltak messze, egy-kettő odaértünk és sisakokkal kezünkben indultunk megnézni Winetou vadregényes búvóhelyeit. A kis ösvényeken annyi ember közlekedett, hogy szinte kényelmetlenül éreztük magunkat, főleg így felmálházva. Sok magyar, szlovák és cseh turista barangolt erre. A víz türkizkék és teljesen áttetsző volt. Ezt tényleg látni kell, a fénykép nem tudja visszaadni ezt a vizuális élményt.
Délutánra annyira megszomjaztunk, hogy kitört belőlünk a kisoroszlán és mindenen áttörtetve kerestük az első kajás-piás bódét. Megtaláltuk, és szó szerint bezabáltunk. Kicsit pihentünk és hajóval folytattuk tovább az utunkat a nemzeti park nagyobb tavain. Hajóról kisvonatra szálltunk - vagy inkább busz volt az, és felmentünk a patak forrásához.
Az éjszakát egy családi házban töltöttük el, amit egy éjszakára vettünk ki. Este még tojásrántottát is tudtunk készíteni. Ágyat csak valamikor éjfél után - vagy hajnalban? - láttunk egy kiadós UNO party után. (Megtett táv:142 km)
2012. augusztus 23.
A mai cél a tenger volt, így a térképen kinéztük a legrövidebb útvonalat. Mint kiderült, elég kanyargós, szerpentines utat választottunk, ami elég szűk is volt. Élvezetes volt a motorozás a hűvös árnyékban és a jobbra-balra dülöngélő kanyarokban. Az aszfaltcsík szinte teljesen új volt - annyira új lehetett, hogy egyszer csak el is fogyott. Ekkor kavicsos-földes utakon haladtunk tovább, és pár kilométeren belül meglegyintett a gondolat, hogy eltévedtünk. Az útszéli táblák aknamezőre figyelmeztettek, lakott terület sehol, és igazából elég hátborzongató élmény félig üres tartállyal ilyen kavicson úton csúszkálni a motorral.
Megálltunk, számot vetettünk, könnyítettünk magunkon, majd úgy döntöttünk, hogy folytatjuk az utat. És láss csodát, pár kilométeren belül újra lett aszfalt - juhhéééjjj!!!! Otocacban álltunk meg ebédelni, ami nagyon ízletes volt (a töltött-paprikán kívül).
Hamarosan felértünk Vrátnik hágó tetejére, ahonnét elénk tárult a Krk félsziget és a tenger párás panorámája. Itt is találtunk egy geocache-t. Leereszkedve a tengerhez megálltunk egy szabad-strandon és megmártóztunk az Adriában. Nagyon melegünk volt egész nap, a levegő volt vagy 40 fokos. Sok helyen meg kellett állnunk inni, vagy egy fagyira.
Amikor Fiume (Rijeka) közelébe értünk, már erősen szürkült, le is kellett venni a napszemüvegeket, hogy lássunk is valamit. Szállást kerestünk, de egy kommunista toronyházon kívül, ami egyébként munkásszállóként üzemelt, nem találtunk semmit. Így tovább kellett haladnunk a tengerparton, míg el nem értük Abbázát (Opatija).
Ott volt szállás dögivel, de vagy telt ház volt, vagy 3-4 csillagos hoteleket adtak ki, amit kicsit sokalltunk. Két csoportra osztódva próbáltunk szállást találni, nos nagy nehezen, de azért sikerült. Egy panzió tetőterében kaptunk helyet, ahol szintén nem volt hideg. Este visszakerekeztünk a tengerpartra, és a sétálóutcán végighaladva élveztük a nyári éjszaka romantikus neszeinek illatát. Nagyon késő lett mire ágyba kerültünk. (Megtett táv: 183 km)
2012. augusztus 24.
Mivel tegnap rendesen kiütöttük magunkat, ma úgy döntöttünk, hogy pihenőnapot tartunk. Azaz mindenki annyit pihen amennyit akar. Erre Gálik Zoli elment Olaszországba Triest-be, Dandi és én körbejártuk Istria félszigetét Dávid és Jucó délig pihiztek, aztán legurultak Pulába.
Dandival megnéztük a félsziget legrégebbi világítótornyát Savudrija-ban, megálltunk Zonti községben és laza kávézgatós - etruszkos napot töltöttünk el. Megpihentünk a Limski csatorna kilátójában is. Egész nap nagyon meleg volt, így sokat kellett innunk. Este 8-ra meg voltunk beszelve, hogy találkozunk Pula-ban a kolosszeum tenger felőli oldalán.
A találkozó simán összejött ezután kerestünk egy szállást ami szinten nem volt egyszerű a sötétben de végül egy tömbház 2 szobás lakásában kaptunk helyet. Este visszavonultunk a városba, nézelődtünk vacsiztunk, stb. Nagyon finom volt a hosszú szeletekre vágott Döner kebab.
A városból nem is volt olyan könnyű megtalálni a szállást, el is bolyogtunk rendesen. (Megtett táv: 192 km)
2012. augusztus 25.
Mindent összeadva és kivonva arra döbbentünk rá reggel, hogyha két napon belül haza akarunk érni, akkor nagyon bele kell húzni. A maradék kb. 600-700 km-t autópályán kell megtennünk. Tehát ma és holnap kb. 300-300 km-t kell lemotoroznunk.
Horvátországból Szlovénia irányába fordítottuk a kormányt és már száguldottunk is az autópályán. A határon rettenet hosszú kocsisor volt, de azt sikerült jobb oldalról megelőzni, így dél körül már a szlovén tengerben fürödtünk.
Estére Mariborba értünk, és a város nevezetességét - a világ legöregebb szőlőtőkéjét nem hagyhattunk ki. Szálláshelyül a Quadro diákszállót választottuk, pedig volt a közelben egy menőbb hostel, de ott elég kétes alakok szórakoztak. És amúgy is Juhász Luci a Quadro-ban lakott, amikor itt volt tanulmányúton. (Megtett táv: 332 km)
2012. augusztus 26.
Az utolsó nap is nagyon emlékezetes marad számunka, annak ellenére, hogy Mariboron és Udvardon kívül alig álltunk meg valahol huzamosabb időre. Mariborból indulva haladtunk tovább az autópályán Magyarország felé. A határt átlépve már gyülekeztek fejünk felett a gomolyfelhők. Az Őrségen át motorozva eljutottunk Szombathelyre, ahol szerettük volna elkölteni az ebédünket és a maradék forintunkat.
A városban éppen a városi napok zajlottak. A városnézést már esőben kezdtük el. Hozzáteszem, hogy geocache-t is találtunk. Az ebéd egy pöpec étteremben volt, ahol a hab a tortán egy finom tiramiszu szelet volt.
Innét továbbhaladva már zuhogó esőben motoroztunk. Az összes vízhatlan cuccot magunkra öltve sem tudtuk meggátolni azt, hogy a hideg víz ne kerüljön a bőrünk felszínére. Fáztunk, vacogtunk, motoroztunk és fejben értékeltük az elmúlt hét kánikuláját. A bakancs, bőrnadrág, gatya, kabátujj, minden csurom vizes volt, és súlya a többszörösére nőtt a víz súlyától.
Már sötétben értünk Komáromba, ahol lefényképezkedtünk a határon. Innét már csak 20 km-t haladtunk Ógyalláig, ahol elváltak útjaink. (Megtett táv: 337 km)
Közel 250-en vettek részt Országos Akadályversenyen, Métabajnokságon és Tájékozódási Versenyen, melyet idén szeptember 6-9. között Ipolyságon szervezett meg a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség. A négy napos rendezvényen a cserkészek megmutathatták, hogy tudnak tájékozódni térkép és iránytű segítségével, bizonyíthattak cserkésztudásban, küzdhettek métameccseken a vándorkupáért.
