Gyermekzsivajtól zengett az Olvári-völgy

A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 2010. július 19-29. között rendezte meg vezetőképző táborait a Palást és Ipolyfödémes között található Olvári-völgyben.

Csapattábor

Idén már harmadik éve táboroztunk együtt az udvardiakkal. Már egész jól összeszokott kis banda vagyunk. Elsőnek Kocséron, majd Garamkövesden és most Paláston cserkészkedtünk együtt.

Az idei tábor 9 napos volt, és eddig ez volt a „legvadabb”, úgy értem, hogy itt tényleg semmi nem volt. Az ivóvizet is egy hegyi házból a patakon keresztül vezettük le. Talán ez volt az eddigi legszebb táborhely, nem véletlenül hívhatják a Cserkészek Paradicsomának.

Egy hegy lábánál volt a tábor, az erdő és egy patak mellett.

Kocsérról hárman vagyunk állandó tagok, akik eddig mindegyik táborban részt vettünk. Nagyon jó újra találkozni a régi barátokkal, beszélgetni velük. De szerintem nem csak én vagyok vele úgy, hogy azért is jó cserkészkedni, mert sok új barátot szerezhetünk. Ez az idei évben sem volt másképp, ugyanis 5 helyről voltunk a táborba: Léva, Tardoskedd, Palást, Udvard és Kocsér.

A programok szinte ugyanazok voltak, mint az eddigi években: forgószínpadok, kézműves programok, foci, méta, kirándulások és persze az esti tábortüzek.

Idén beiktattunk egy 24 órás portyát, ami azt jelenti, hogy délelőtt 11kor indultunk a táborból és másnap 11kor értünk vissza (nem kell azt hinni, hogy egész végig gyalogoltunk :P). A túra a következőképp volt: hegyre föl, hegyről le, hegyre föl, megérkeztünk. Nagyon, nagyon-nagyon fárasztó volt…nemcsak maga a gyaloglás, de az is, hogy a nehéz táskádat cipeled a hátadon. Ráadásul a második hegyet úgy másztuk meg, hogy út sem volt felfelé, csak úgy „nekiestünk” a hegynek. (És mindezt miért? – Hogy lássunk 3 lyukat…:P (barlangok voltak, teli szúnyogokkal és denevérekkel)) Mikor fölértünk, azt hittem, hogy Szabi csak viccel, mikor azt mondta megérkeztünk. :P Ez úton is szeretnék gratulálni a Lillának, hogy kibírta.

A táborból hárman, a Három Sastoll próbát is megcsináltuk, Balázs, Lacika és én. Röviden és tömören: 3 napból áll, az első 24 órában nem szabad beszélni, a második 24 órában egyedül kell kint lenni az erdőbe és harmadik 24 órában 1,5l vízen és két karéj kenyéren kell élni.

Ebben az évben is sikerült strandra eljutnunk, Margitára. Külön „élvezet” volt számomra (meg hát a fiúk számára is) a strandban az, hogy a Sastollnak az utolsó napja, pont erre a napra esett… Nagyon szép strand volt, sok medencével és egy nagy csúszdával.

Akik ott voltunk, szerintem mindannyian tudjuk, mi volt az a szó vagy inkább becenév, ami a táborban legtöbbet elhangzott! ;)

Eddig is szerettem cserkész lenni, de ezután a tábor után még jobban!

Utassy Dóra

Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt!

Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt!

Ez jó volt, ez jó volt, ez fantasztikusan jó volt!

Ugye srácok?

Már 17 évesek vagyunk!

Idén ünnepli csapatunk hivatalos megalakulásának 17. évfordulóját. Ebből az alkalomból néhány meglepetéssel szolgáltak a csapat vezetői a gyerekeknek. Kérdezzünk meg valakit a csapatból, hogy hogyan élte meg ezt az eseményt....

- Jucu, te hogyan emlékezel erre a napra?

Ilyen ,,finom" csapatávfordulónk még sose volt. Szeretjük a hagyományos dobos tortát is, de a csokiszökőkútból folyó belga tejcsokiba mártott gyümölcsök....most is összefut a nyál a számban, ha erre gondolok. Ha egy pillanatra sikerül elvonatkoztatnom ettől a mennyei eledeltől, és visszagondolok május 9-ére, igazi ok volt az ünneplésre.

Bár azt mondják (főleg egyetemista körökben:), arra nem nehéz okot találni, a csapat szülinapja mellett az udvardi elsősegélynyújtó team 2. helyezése megduplázta az örömöt. Így összegyűlt a sok kíváncsi emberke a szentmise után, hogy várjuk a versenyről hazatérő kis csapatunkat. Még fogadást is kötöttünk a helyezést illetően.

A legnagyobb játék közepette aztán megérkezett a csapat, és jól átvertek bennünket. Az utolsó előtti hely okozta szomorúsággal arcunkon énekeltük kopjafánk árnyékában a cserkészindulót, majd vonultunk át a meglepi színhelyére, ahol már kellőképpen csordogált a sokak szerint boldogságot okozó finomság. Mikor már mindenki kellőképpen összecsokizta a cserkészingét, füle, orra is csokis volt jött a második meglepetés, a versenyző csapat elárulta a jó hírt, hogy nem is az utolsó előtti hely a miénk, hanem a szép második.

Ennek örömére lufik potyogtak az égből, és szökőkútban maradt összes csokit befaltuk anyukáink és a vasárnapi ebéd nagy örömére. Minden szülinapon kívánhat az ünnepelt, én azt kívánom a csapat nevében, folyjon jövőre és még sok évig csoki a szülinapunkon.

- Köszönjük a véleményedet, a jókívánságokhoz csatlakozom az udvardicserekesz.sk nevében is.

Photo-workshop a liliom árnyékában

Bicikli, szinte eső, fotózás, verseny.

A facebookon még mindig lehet szavazni a képekre: http://www.facebook.com/#!/photo_search.php?oid=106107139430038&view=all


Szeretsz fényképezni? Jobban érzed magad a fényképezőgép mögött, mint a lencse előtt? - ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel hívta fel a figyelmünket az első fotós-workshop szervezője.

A manapság elég divatos hobbi sok fiatalt és művészlelket csábít az önmegvalósítás és az alkotás örömeire. Miért ne élhetnénk ki ezeket a hajlamokat a cserkészeten belül?

Május egyik borongós délutánján biciklire ültünk, 15 kilométert tekertünk a közeli dombok erdős ligeteiben, míg el nem értük a Mária-családi Pálos-kolostor szomorú romjait. Sajnos az egykor szebb napokat is látott kolostor jelenleg életveszélyes romhalmazzá változott. A derékig érő gaz eltorlaszolja a bejáratot, a vandálok és paint-ballosok szétlőtték a még épen maradt freskókat, és az erősen elszegényedett helyi lakosok rétege tüzifának széthordta a még valamire való tetőszerkezetet is.

Ennek ellenére ez a hely kiváló insiprációt kínált a fotózni vágyó cserkészeknek. Némi elméleti képzés után több órát fotóztunk a leszakadt mennyezettől kezdve a biciklikormányba szúrt orgonavirágig. Rengeteg értékes fénykép készült, melyeket a Facebook szociális hálózatain értékelhettek ki a résztvevők ismerősei.

A győztes fotót Zsapka Tina készítette, aki értékes díjban is részesült.

A biciklitúra kimerítő volt, de a hely szelleme minden fáradtságunkat kárpótolta. Ha kíváncsi vagy a többi fényképre, akkor megtekintheted őket a udvardi cserkészcsapat honlapján: www.udvardicserkesz.sk

Hodek Zoltán - Zolti, cst
28. sz. Kaszap István Cserkészcsapat, Udvard, Szlovákia

(Mű)vér folyt Léván

A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség május második hétvégéjén, Léván rendezte meg első ízben az Országos Elsősegélynyújtó Versenyt. A versenyzők városi portya keretén belül mérhették össze tudásukat. Az elméleti tudnivalók mellett gyakorlati feladatok teljesítése során is helyt kellett állniuk.

A szervezők különböző élethű szituációk elé állították a csapatokat, pontozva a gyors helyzetfelismerést, a sebesültek ellátását, a helyszín biztosítását. A versenyzőknek ismerniük kellett az újraélesztés szabályait, el kellett látniuk többek között nyílt törést, vágott sebet, sokkos állapotban lévő beteget. Ezen kívül pontozták a csapatmunkát, és a sebesülttel folytatott kommunikációt is.

Az állomásokon orvosok és mentőtisztek értékelték a gyerekek teljesítményét. A szervezők megszólították a Szlovák Vöröskereszt lévai egyesületét is, mely szintén bekapcsolódott a verseny előkészítésébe. Eszközöket biztosítottak, hogy még életszerűbbé tegyék az egyes helyzeteket. A verseny lebonyolítása segédkeztek a Konstantin Filozófus Egyetem mentőtiszt hallgatói is.

A fiatalabb kategória győztese a 35. sz. marcelházi Baranyai János cserkészcsapat versenycsapata, idősebb kategóriában a legjobbnak a 66. sz. csallóközcsütörtöki Szent Jakab cserkészcsapat versenyzői bizonyultak. Ők a könyvcsomag és egészségügyi láda mellé egy vándorserleget is kaptak, melyet meg kell védeniük a verseny következő évfolyamában.

A verseny reggeltől kora délutánig tartott, de a cserkészek ezután sem mentek még haza. Meglátogatták a lévai várban székelő Barsi Múzeum állandó tárlatát, amely díjmentesen a cserkészek rendelkezésére bocsátotta a vár területét is a nap folyamán. Az egészségügy iránt érdeklődő fiatalok a profik munkájába is betekintést nyerjettek: a lévai tűzoltók, a mentőszolgálat és a kutyás mentők bemutatóját is megtekinthették. Majd Dr. Kotrusz László mentőorvos Az elsősegélynyújtás háttere című előadását hallgatták meg.

A cserkészek arról sem feledkeztek meg, hogy május 8. a Vöröskereszt világnapja. Ötletesen emlékeztek meg a Vöröskereszt megalapítójáról, Henri Dunant-ról – az iskolaudvaron piros mécsesekből formázták meg a Vöröskereszt jelét.

"Rendezvényünk célja volt, hogy cserkészeink az elsősegélynyújtást ne csak elméletben ismerjék, mivel az elsősegélynyújtás elsősorban a gyakorlatban való alkalmazásról szól. Aki ezen a versenyen részt vett, akármilyen helyezést is ért el, nyertesként ment haza.” – mondta Dudich Tamás, a verseny főkoordinátora.

(írta: Szabó Csilla, www.parameter.sk)

Cserkésznap 2010

Több mint 250 résztvevővel és 25 programmal zajlott le a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség által második alkalommal megrendezett Országos Cserkésznap április utolsó szombatján Komáromban.

A fesztivál jellegű rendezvényen a legkisebbektől a felnőttekig, az őrsben érkezőktől a családdal együtt kilátogatókig, mindenki megtalálhatta a kedvére való programot.

Kora délelőtt a Holt-Vág hűvös vizétől felszisszenő cserkészek jelezték, hogy a program vízi része megkezdődött. Néhány lépés után a vízben már be is lehetett lépni a kenukba, és kezdődhetett is a kaland. Evező egyik oldalon, evező másik oldalon, középen pedig a vízen suhanó cserkészek. Visszatérve a szárazföldre irány a VI.-os bástya. Pontosan beosztott menetrend szerint váltakoznak a csoportok: újrahasznosított anyagokból készülő, személyre szabott mesekönyv összeállítása után jöhet az élő csocsó pálya, zsonglőrködés után óriás társasjáték, íjazás és falmászás, van itt minden, amitől felejthetetlen lesz egy nap.

A legkisebbek cserkészszüleikkel együtt külön a számukra tervezett programokon vehettek részt, míg az idősebbek tanulságos foglalkozások keretében élhették át milyen egy hétköznapja egy tolószékes vagy egy vak embernek, de az érdeklődők megtudhatták azt is, milyen internetes szolgáltatások könnyíthetik meg a cserkészcsapatok életét.

Az előző évhez hasonlóan, a Cserkésznap idei célkitűzése is, hogy bekapcsolja a fiatal vezetőket a rendezvény előkészítésébe és a foglalkozások lebonyolításába, mindössze néhány felnőtt vezető háttérbeli segítségével. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy idén közel negyven fiatal választotta programok vezetését, lemondva ezzel az önfeledt szórakozásról, cserébe az elvégzett szolgálat öröméért.

Kora estére helyére kerülnek az utolsó saját gyártmányú kitűzők, elkészültek az utolsó drótékszerek, a naptól kipirult arcú cserkészek meleg tea és zongoraszó mellett pihenik ki a fáradtságos napot. Visszaemlékezve az elmúlt napra, és talán már előre várva, hogy egy év múlva újra eljöjjön az ő napuk. (írta: Bodzás Gergely, Új Szó)

Őrségállás a szent sírnál

Az idei őrségállás alkalmával megkértem az őrsvezetőket, hogy a közelmúltban történtek miatt elképzelhető, hogy nem csupán szimbolikusan kell megvédenünk a Szent sírt, hanem cselekedni is kell majd, ezért jó lenne, ha az őrsvezető ott tudna lenni a templomban, amíg az őrse áll őrséget. Így is tettek, íme a történések a vezetők tollaiból:

„Az őrségállás jól zajlott, a Pufival álltam 30 percet, a csajok 3x15 percet és a végén mégegyszer mi álltunk 15 percet. Senki nem volt rosszul szerencsére, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyi ember lesz reggel.“ Dóri (Vadigyors mókus őrs)

„Hát ez az őrségállás is jól kezdődött, mindenki (kivével Marost) eljött. Jobbak voltak, mint gondoltam volna. A templom majdnem üres volt, alig alig jöttek. Nyugisan ment minden.

Megjegyzés: Ádám kezébe kard nem való.“ Matyi (Rohamkullancs őrs)

„Nagy örömömre ma mindenki tudott szakítani az őrsből fél órát a drága idejéből és eljött a templomba őrt állni. Még Tina is ott volt, pedig már hosszabb ideje betegeskedett, remélem nem fázott meg még jobban. Erika és Meli a saját fél órájukon kívül, ami közben nagyon kellett magukon uralkodni, hogy el ne nevessék magukat hangosan a Szundi tanító néni aranyos kislányának ‘beköpésein‘, még egy 10 percet vállaltak Patyka és Nina idejéből, hogy Nina pihenhessen közben, nehogy úgy roggyon össze, mint tavaly. Szerencsére, mindenki rosszullét nélkül teljesítette a fél órás feladatát.“ Dandi (Méhecske őrs)

„Az őrségállás szokványos és unalmas volt. Szerencsémre jól jött ki a sorrend, mert Levi Zoltival állt őrséget, én Ádámmal, Ricsi Dáriussal és csak az ő őrségállásukra kellett elmennünk. Arra is az Ádám ment, mivel ő felajánlotta, hisz úgyis közelebb lakik... én meg nem tiltakoztam, ha akar hát menjen :P Ennyi volt... uncsi, de gyorsan eltelt.“ Bali (Kaméleon őrs)

„Ebben az évben is, mint eddig mindig, nagyszombaton a cserkészek őrt álltak a sírnál. Meg volt a beosztás, kinek mikor kell mennie. A hagyományokat követve párban álltunk 30 percet. Én később álltam Lacival, mert focim volt. Az őrsöm többi tagja ekkorra már túl volt az őrségálláson (azért elmentem őket meglesni, minden rendben van-e). Az őrségállás után egy szentmisével fejeződött be a szombati nap.“ Sanyi (Mormota őrs)